Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GASZTRO-TRÜKKÖK KÖNYVE 2

2016.01.29

GASZTRO-TRÜKKÖK KÖNYVE

ASZPIK - KLASSZIKUSAN
75 dkg marhacsonthoz, 5 dkg vöröshagymát, 15 dkg sárgarépát, 5 dkg fehérrépát, 3 tojásfehérjét, 3 dkg paradicsompürét, 1 dl fehérbort, 2 dkg (szemes) fekete borsot, 10 dkg zselatinport, valamint az ízesítéshez babér- és tárkonylevelet, tárkonyecetet és sót veszünk. A csontokat feldaraboljuk, alaposan leöblítjük, s annyi vízzel, amennyi elfedi, feltesszük főni. Ha felforrt, a vizet leöntjük róla, a csontokat ismét megmossuk, s (1,5 liter vízzel) ismét feltesszük főni. Ha forr, egy kanállal leszedjük a rajta képződött habot, s beletesszük a tisztított zöldségeket (vöröshagyma, sárga- és fehérrépa), valamint a fűszereket (szemes bors, egy babérlevél, csipetnyi tárkonylevél, só) és hozzáöntjük a bort. Igen lassú tűzön főzzük, 2-3 órán át. Ha kész, leszűrjük, s a levet zsírtalanítjuk (a szép, áttetsző aszpik egyik titka a tökéletes zsírtalanítás). A 10-15 perccel korábban kevés langyos vízbe beáztatott zselatinport hozzákeverjük a csontléhez. A tojásfehérjéket kevés hideg vízzel, kicsi tárkonyecettel és a paradicsompürével habosra verjük, a végén egy kevés zselatinos csontlét is adunk hozzá, majd ezt a "tisztítóhabot" folyamatos keverés mellett az aszpikba csurgatjuk. Visszatesszük az edényt a tűzre (egy habverővel gondoskodunk arról, hogy a folyadék folyamatosan keveredjen), s néhány percig lassan forralva főzzük az aszpikot. Ezután levesszük a tűzről, s hagyjuk leülepedni. A megtisztult felső réteget merőkanállal leszedegetve átszűrjük egy sűrű szőrszitán (vagy tiszta vásznon), majd hagyjuk kihűlni, végül jégszekrényben vagy más hideg helyen megdermesztjük.

VARIÁCIÓK
Készíthető aszpik (borjú- és marhacsonton kívül) zsírtalanított húslevesből, halcsontból, szárnyas-csontból, vagy akár borjúláb főzőlevéből. Szükség esetén akár tiszta vízből is, ilyenkor a zöldségek és a fűszerek mellett kicsit több zselatinpor megy bele (minden deciliter folyadékhoz legalább 1 dkg zselatin). Viszont kevesebb zselatinnal kell számolni, ha a folyadéknak amúgy is van tartása, különösen, ha az aszpiknak nem is az a feladata, hogy összefogja az ételt.

Pld. húskocsonyába elég folyadék-deciliterenként 0,1-0,3 dkg, míg gyümölcskocsonyába 1 dl gyümölcsléhez 0,7 dkg. A halakhoz teljesen világos aszpikot használunk, a fehér húsokhoz mehet (a például húslevesből készült) sárgás is, míg a vadakhoz (a fehérbor helyett konyakkal vagy vörösborral ízesített) kicsit sötétebb dukál.

BORTÉSZTA KÉSZÍTÉSE
20 dkg liszthez 2 dl száraz fehérbor, 3 tojást, 0,5 dl olajat, s kevés sót veszünk. A lisztet csomómentesen összedolgozzuk a tojások sárgájával és a borral, valamint egy kis sóval. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, s az olajjal együtt ezt is a tésztához keverjük.


Csipetke készítése
Felütünk, és kevés sóval elhabarunk egy tojást. Előbb keverve, majd a masszát gyúrva lisztet szitálunk hozzá, mígnem kemény tésztát kapunk. Azt apró darabokra csipkedjük, s a csipetkéket egy tiszta konyharuhára kiterítve, hagyjuk kiszáradni. Vászonzacskóban - száraz, levegős helyen - sokáig eláll.

Csirke töltése (a hagyomány szerint)
A bontott, megtisztított csirkét a mellénél és a hasüregében tudjuk megtölteni. Az előbbihez úgy készítünk zsebet, hogy ujjainkat a nyak felől csúsztatva - óvatos mozdulatokkal - elválasztjuk a bőrt a hústól. A zsebet besózzuk (esetleg más módon is fűszerezzük), majd apránként belenyomkodjuk a tölteléket. (Ha túl feszesre tömjük, sütés közben kireped az állat bőre.) A bejárat lezárása után (az összetűzéshez legtöbbször elég egy-két hústű, vagy fogpiszkáló, de végesetben lehet varrni is) - immár kívülről - egyenletesre lapogatjuk a tölteléket. Ha a csirke nyakbőre ép, abba is mehet egy kicsi a masszából. A legtöbb töltelék a hasüregbe fér (itt is hasznos lehet az előzetes sózás, fűszerezés), azt is tűvel vagy cérnával zárjuk le. A kimaradt tölteléket egy darabka alufóliába csomagolva tesszük a tepsibe. Sütés előtt még meg kell igazgatni a szárnyakat és a combokat, hogy az elálló alkatrészek túlzottan ki ne száradjanak.

Ezért a szárnyakat visszahajtjuk (ráfeszítjük) a hátra, a combok végét pedig a püspökfalathoz kötjük. (A comb- és szárnyvégeket a sütés elején alufóliába csavarással is védhetjük a túlzottan erős hőtől.

Töltés filézéssel
E módszer alkalmazásakor a csirkét a gerince mentén vágjuk végig, s a belső részeken felül a mellcsontját is kifejtjük. A töltés után összekötözzük, vagy végigvarrjuk.

Pihentetés
A töltött sült csirkét általában 20-25 percig pihentetjük, ezalatt a töltelék rendszerint "megköt" annyira, hogy a szeletelésnél ne essen szét.

FLAMBÍROZÁS
Ennél az eljárásnál égő alkohollal pörköljük meg az ételt. Ha nyílt tűzön, serpenyőben flambírozunk, akkor az (előre kimért) alkoholt a forró ételre öntjük, s azzal együtt felhevítjük. Majd a serpenyőt megdöntjük, s a láng fölé tartjuk, hogy az belekaphasson az alkoholgőzbe. (Ez az eljárás meglehetős óvatosságot kíván, mert a láng hirtelen és magasra csaphat.) Amennyiben asztalnál, tányéron flambírozunk, úgy a szeszt egy merőkanálba töltjük, s - például egy borszeszégő lángjánál - felhevítjük, majd meggyújtjuk, és égve öntjük az ételre.

FÜSTÖLT HÚSOK FŐZÉSE
A húst langyos vízben lemossuk, majd - ha akár csak kicsit is szikkadt, vagy túlzottan sósnak tetszik - néhány órára be is áztatjuk hideg vízbe. (Ezt a lét utóbb kiöntjük.) A sonkát vagy hasonlót annyi hideg vízben tesszük fel főni, hogy az bőségesen ellepje. Ha a víz felforrt, visszavesszük a tüzet, és lassan, fedő alatt főzzük. (Ha még mindig nagyon sós, vagy túlzottan füstölt a hús, akkor 5-15 perc múltán lecseréljük a vizét.) Ha a hús megpuhult, félrehúzzuk és hagyjuk a levében kihűlni. (A hideg tálalásra szánt sonka főzését 10-15 perccel korábban is megszakíthatjuk.) A főzőlevet - zsírtalanítás után - levesekhez, főzelékekhez, mártásokhoz használhatjuk. (Ha a levet lehűtjük, igen könnyű leszedni a tetejéről a megdermedt zsírt.) A gyengén sózott-füstölt húsokat kuktában is főzhetjük-párolhatjuk, úgy gyorsabban is megy, de nagy a veszélye, hogy mire észbe kapunk, tönkre, szétfő.

SONKÁK ÉS MÁS CSONTOSOK MEGREGULÁZÁSA
A csontos füstölt húsokat, különösen a sonkát, gyakran kicsontozzuk a főzés előtt. Ilyenkor a húst rendszerint szorosan összekötjük (az ügyesebbek hálót hurkolnak köré), hogy a főzés közben se veszítse el alakját, s a végén szépen lehessen szeletelni.

HA MÁRTÁSBAN PÁROLUNK...
A különféle mártásokban párolt sonkát, füstölt húst a szokásos módon előfőzzük, de csak addig, amíg cca. 2/3 részben megpuhul. Ekkor áttesszük a mártásba, s azzal pároljuk készre.

FŰSZEROLAJOK KÉSZÍTÉSE
Széles szájú, jól záródó üvegbe friss olajat öntünk, s néhány hétig - fénytől védve, hűvös helyen - abban áztatjuk a kiválasztott fűszereket. A darabos vagy nagy levelű ízesítőket egészben adjuk az olajhoz, míg az apró szemű, illetve porló fűszereket előzőleg gézbe, vagy laza szövésű vászonbatyuba kötjük. Az ízeket szabadon kombinálhatjuk, a szükséges mennyiségek felmérésében pedig segít néhány példa: fél liter olajhoz adj 6 babérlevelet, 1 kávéskanálnyi fekete borsot, 5 gerezd fokhagymát, 2 kis fej hámozott hagymát és 3 darabka szerecsendió-virágot, vagy 1 kávéskanálnyi fekete borsot, ugyanannyi köménymagot és 5 gerezd fokhagymát, vagy 1-1 kávéskanálnyi borsikafüvet, koriandert és mustármagot.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

 

Forrás:
vectra777 konyhája
Szerző:
vectra777
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.