Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az iskolateremtő festőmester

2016.02.02

HÍRESSÉGEK, ESEMÉNYEK

Hollósy Simon (Máramarossziget, 1857. február 2. – Técső, 1918. május 8.) magyar festő A naturalizmus, a realizmus, majd útban a plein air felé egyik legkiválóbb magyar képviselője a 19.-20. század fordulóján. Iskolateremtő festőmester Münchenben, Nagybányán és Técsőn. A nagybányai művésztelep alapító tagja.

Élete, munkássága
Budapesten mintarajziskolában, majd Münchenben Gabl és O. Seitz mellett tanult, s 1885-ben tűnt fel Tengerihántás c. képével. Iskolateremtő festő lett, a müncheni akadémikus stílussal szemben

1886-ban megalapította müncheni magániskoláját, amely hamarosan híres lett, köréje csoportosultak az újat akaró fiatal festők. 1894-ben egy fél éven keresztül Csontváry Kosztka Tivadar is nála tanulta a festőművészetet. Rudnay Gyula is tanítványa volt mind Münchenben, mind Nagybányán. 1896-ban Hollósy Ferenczy Károllyal, Réti Istvánnal, Thorma Jánossal, Iványi-Grünwald Bélával megalapította a nagybányai művésztelepet, s a továbbiakban a nyarakat ott töltötte müncheni iskolájával.
Tanítói működése felemésztette ereje javát, a müncheni, a nagybányai iskolában is ő volt a mester.

Nagybányát 1902-ben hagyta ott, az ottani érzékeny művészlelkekkel nézeteltérése támadt, ő maga is érzékeny, nehéz természetű művész volt.
1903-tól nyaranként nem Nagybányára, hanem Fonyódra, Vajdahunyadra, majd rövid megszakításokkal Técsőre vitte müncheni iskolájának növendékeit. Relatíve kevés saját alkotása van, életképeket festett parasztokról, cigányokról, katonákról, ihlette a megművelt föld, a hazai táj és hazánk nagy történelmi eseményei.
Hollósy nagybányai tevékenysége és a nagybányai művésztelep zárt fellépése nagyban hozzájárult a müncheni naturalista és a párizsi plein air stíluson belül és ahhoz képest egy bensőségesebb, lírai, tájhoz kötött realisztikus művészeti stílus kialakításához és annak elfogadtatásához a budapesti közönség körében.
1902 után főleg Münchenben és Técsőn tanított és festett, végül már csak Técsőn, itt érte a halál 1918-ban.
Szülővárosában, a máramarosszigeti katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Galéria

 

Hollósy Simon: Tavaszi hangulat (Tisza partja), 1912
Hollósy Simon: Aratás után, 1908
Hollósy Simon: Szénaboglyák, 1912
Hollósy Simon: Tengerihántás, 1885
Zrínyi kirohanása 1896
Emléktáblája Budán, a róla elnevezett utcában

Források
- Commons
- A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
- A Wikimédia Commons tartalmaz Hollósy Simon témájú médiaállományokat.
- Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. Hollósy szócikkét l. 341. o.
- Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Hollósy szócikket l. 413-414. o.

Hollósy Simon önarcképe, olaj-vászon, 1916

További információk
- Schreck László: Hollósy Simon. Bányavidéki Fáklya, 1976. augusztus 6.
- Képzőművészet Magyarországon
- A nagybányai művésztelep története

Kapcsolódó szócikkek
- Máramarossziget magyar irodalmi élete
- Nemzetközi katalógusok
- WorldCat VIAF: 15910542 LCCN: nb2008019303 ISNI: 0000 0000 7873 0434 GND: 131711830 ULAN: 500030515 RKD: 39208
- Művészet
- Művészetportál
- Erdély
- Erdély-portál

Kategória:
- Magyar festők
- Örmény származású magyarok
- Nagybányaiak
- Máramarosszigetiek
- 1857-ben született személyek
- 1918-ban elhunyt személyek

wikipédia
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.