Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HÍRESSÉGEK, ESEMÉNYEK - A FELTÁMADÁS ÜNNEPE

2017.04.16

HÍRESSÉGEK, ESEMÉNYEK

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon.
Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet.
Máté, Márk és Lukács
szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról,
János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

Jézus Krisztus bevonulása
Jeruzsálembe a Melisenda zsoltároskönyvben
 
A nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos dátum mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete:
- a napján a templomban barkaszentelést (a magyar néphagyomány szerint rontás, betegség, vihar, jégeső ellen), barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.
A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült.

Neve
A pálma a győzelem és a diadal jelképe
.
Ezért az ünnep neve több nyelven pálmavasárnap - latinul Dominica palmarum, németül Palmsonntag, olaszul: Domenica delle Palme stb.
Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. Az ünnepet például angol nyelvterületen ezért a Palm Sunday-on kívül Yew Sunday „tiszafavasárnap” vagy egyszerűen Branch Sunday („ágvasárnap” neveken is ismerik.
Virágvasárnapnak a magyarokon kívül az örmények nevezik.

Története
A virágvasárnap megünneplésének szokásai a bibliai elemek mellett a jeruzsálemi egyház liturgiájából erednek.

Jézus bevonulásának útvonala a Biblia szerint Betániából az Olajfák hegyén és a Kedron patak völgyében vezető országúton át, majd az Aranykapun keresztül vezetett, célja pedig a jeruzsálemi templom volt. Szintén a Bibliában olvasható, hogy szamárháton érkezett, és a nép ünnepléssel fogadta. Mind a négy evangélium említi, hogy a „Hozsanna Dávid fiának” felkiáltással fogadták, ami a 118. zsoltár fényében egyértelműen teszi, hogy a „messiás királyt”, a római uralom alól való felszabadítót várták benne. A szamárháton való érkezés, valamint a templom mint cél ugyanakkor egy szolgáló, papi messiásképre utal; a királyi messiásmodellt Jézus távolságtartással kezelte, és nem kívánt azonosulni a politikai felhangokkal.

A jeruzsálemi egyház virágvasárnapi hagyománya jól dokumentáltan a 4. századtól, a szentföldi zarándoklatok megsokasodásával terjedt el. Az a hagyomány, hogy a virágvasárnapi bevonulás szereplői a gyermekek, valószínűleg szintén a jeruzsálemi egyház liturgiájából ered.
Felnőttek keresztelésére évente kétszer – vízkeresztkor és húsvétkor – került sor, így a virágvasárnapi ünnepen az ujjongó népet a keresztelésre várók jelképezték, őket pedig a görög egyházi nyelv „gyermekeknek” nevezte.
A körmenet szokása is innen terjedt el, és vált nyugaton is általánossá a 6. századtól.

Liturgiája
A katolikus egyházban korábban a vasárnapi szentmiséket reggel vagy délelőtt tartották, mivel szombat éjféltől szentségi böjt volt érvényben
. A virágvasárnapi szentmise evangéliuma a jeruzsálemi bevonulásról szólt. A barokk korban terjedt el, hogy délután – a nagyhétre való készületként – oratóriumokat, passiókat adtak elő.
Jézus Krisztus hívei között virágvasárnapon
(a zirli plébániatemplom freskója)

A liturgikus reform nyomán ma már a nap bármely szakában lehet szentmisét tartani, így ez a két hagyomány összekapcsolódott a szentmisében. Ennek a következménye, hogy a virágvasárnapi szentmisében két evangéliumi szakasz, a jeruzsálemi bevonulás és a szenvedéstörténet is elhangzik.
A változást követve az ünnep hivatalos neve is „Urunk szenvedésének vasárnapja” lett.

A körmenet is megváltozott: eredetileg valahol a templomon kívül találkoztak, majd a barkák megáldása után vonultak a templomba, jelképezve Jézus bevonulását. Hivatalosan ma is a templomon kívül kell kezdeni a körmenetet, de ez nem mindig van így.

Népszokások
A magyar népszokáskincsben a virágvasárnaphoz kapcsolódott többek közt;
- a barkaszentelés,
- a „Bújj, bújj, zöld ág” kezdetű játék, vagy
- a palóc kiszehajtás.

A művészetben
- Csoóri Sándor Virágvasárnap című verse vagy
- Virag vasarnapi processiora című körmeneti ének az 1674-ben Kassán megjelent Cantus catholici gyűjteményben
- Kurt Vonnegut is írt egy beszédeket, esszéket, ismertetőket tartalmazó Virágvasárnap című könyvet.
- Gyöngyössy Imre rendezte Virágvasárnap című film 1969-ből.


Hivatkozások - Jegyzetek
- Máté Evangéliuma 21
- János Evangéliuma 12
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 571–572. o. ISBN 963-05-2443-0 Online elérés
- Kovács Andrea: A Nagyhét liturgiája – Virágvasárnap
- Magyar népszokások virágvasárnapkor
- Jump up to: a b c d e Bucsy Levente: Le kell terítenünk magunkat Isten elé virágvasárnap! (magyar nyelven). Magyar Nemzet Online, 2011. április 17. (Hozzáférés: 2011. április 20.)
- Commons
- A Wikimédia Commons tartalmaz Virágvasárnap témájú médiaállományokat.
- A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kereszténység legfontosabb ünnepei és jeles napjai
Ökumenikus
- vasárnap | advent · karácsony · vízkereszt · nagyböjt · nagyhét (virágvasárnap · nagycsütörtök · nagypéntek · nagyszombat) · húsvét · fehérhét (fehérvasárnap) · áldozócsütörtök (mennybemenetel ünnepe) · pünkösd · Szentháromság ünnepe

Csak katolikus
- húshagyókedd · hamvazószerda · úrnapja · mindenszentek · halottak napja · Krisztus király ünnepe

Csak protestáns
- a reformáció napja

Kategória:
- Keresztény húsvéti ünnepkör
- Népszokások
- Katolikus liturgia

 

 
wikipédia
 
 

Virágvasárnap
Némelyek ezen napot megelőző héten ültetnek virágot.(Zbaks.)
A Virágvasárnapot megelőző szombaton Pákán és vidékén még nem régen az iskolásgyermekek cziczamaczaágakért mentek a közelbeli erdőre vagy hegyre. Ez alkalommal a fiuk fekete czukorsüvegből készìtett csákót tettek fejükre, azt felbokrétázták s felpántlikázták; oldalukra fakardot kötöttek, a lányok pedig fehér koszorúval a fejükön jelentek meg az iskolában, honnan a „mester” vezetése alatt párosan, világi dalok éneklése mellett, ünneplésen mentek cziczamaczaágakat vágni. Az ágak levágása után a magukkal vitt ennivalót (legtöbbnyire tojást) elköltötték s valamelyik iskolabarát, gazda, a hegyen borral megtraktálta őket.
A szentelésre szánt cziczamaczaágakat vállukon, valamely virágvasár- napra szóló egyházi ének zengése mellett vitték hazafelé s a templomot háromszor megkerülve vitték be s állìtották az oltárt környező falakhoz.
A barkákat virágvasárnapján a lelkész megszenteli s abból a községbéliek többet-kevesebbet haza visznek. De csaknem minden házból is visznek cziczamaczacsomót szentelni a templomba. Mielőtt a vivő a templomajtó küszöbét átlápné, a cziczamaczacsomóból egy vagy három virággubót lenyel, hogy abban az évben a torokfájást kikerülje.
A hazavitt s rendesen a mestergerendán tartott cziczamaczát még többféle bajnál használják. A megigézettet füstölik vele, a fájós fejet kifőzött levével megdörzsölik. (Bak.)
A beteg tehénnek a cziczamaczának összemorzsolt barkáját moslékban beadják, hogy helyrejöjjön. A barkákat dörgés alkalmával – szintén összemorzsolva – a tűzbe dobják.
Riszáló füstje – hiedelmük szerint – megszakgatja a felhőket. (Ztárn.)
Szalmazsákba teszik, hogy a villám be ne csapjon a házba. (Ztárn.)
Bucsután a kisárgult barkával bìró cziczamaczát, mely meg van „zsibásuva”, azaz olyan, mint a kis liba pelyhe, virágvasárnapján nem szabad a házhoz vinni, mert a majorság, főleg a liba nem kel ki.

Feketehéten nem tanácsos ruhát mosni, párolni, mert fekete (piszkos) marad.
Virághetén ellenben jó mosni, mert akkor tiszta lesz a ruha. (Valk.)
Továbbá sok balha lesz, mely akkor is bekövetkezik ha e napon egy balhát is megölnek, mert a többiek eljönnek siralmára. (Páka.)
Továbbá fekete héten ültetik a mákot és a lent, hogy jó termése legyen. A vetést többen meztelenül végzik. Mìg a többi családbeli vacsorázik, levetkőzik s csak egy szál lepedőt dob magára és ebben vet, hogy a mák ne legyen férges. Az utóbbit a férfiak és pedig nadrágosan, téliesen felöltözve, hogy el ne fagyjon.
A tyúkot e héten nem szabad megültetni, mert a tojás „elzápol”.
Νagyhéten nem szabad ruhát szárogani, mert azon évben bőrt is fognak szárogatni vagyis szarvasmarhájuk közül valamelyik meg fog dögleni. (Páka.)
A saláta– s hagymamagot szintén nagyhéten szokják ültetni, mert ez esetben jó növésüek lesznek. (Lvh.)

Nagypéntek
Egyesek a házat kora hajnalban meztelenül, kezükben pálczát tartva, körülfutják, hogy a lakást az alkalmatlan állatoktól, rovaktól megszabadìtsák. A ház kerülése közben ezt mondja az illető: „Patkányok, csuótányok, egerek, poloskák, oda mennyetek, a hun füstös kiémint láttok!”
Megjegyzendő, hogy azon háznál, melyet meztelenül körülfutnak, csak a Nap feljötte után raknak tüzet. Nagypénteken a felkeléskor nagyfejszére lépnek le az ágyból, hogy a lábuk föl ne törjön. (Rad.)
„Napküőtökor elütt” hideg vìzben megmosdanak, hogy szemük abban az évben ne legyen fájós, a „sönnyedis” és kelevény elkerülje őket. (Milej.)

A medenczébe tett ezüst pénzből mosdanak, hogy fehérek legyenek. (Kámah.)
A disznó elé napkelte előtt hangyatojást lesznek, hogy meg ne dögöljenek. (Cseszt.)
Hangyatojásokat adnak a disznóknak, hogy sokat malaczozzanak. (Valk.)

A marháknak karácsonyi sóból adnak, hogy fel ne fúvódjanak. (Gellénh.)
A húshagyókeddről megmaradt (főzött) káposztát e napon a disznóknak adják, hogy disznóvész ne érje azokat.

A méheknek vizet visznek, hogy frissebben gyűjtsenek. (Lhidv.)
A ki nagypéntektől kezdve 7, közvetlenül egymásután következő, pénteken sót ad a tehenének, az abban a tavaszban biztosan megüzekedik.
Ugyancsak napfölkelte előtt gúnárral és kakassal paprikát vagy magyarborsot nyeletnek le, hogy kurázsisak legyenek. Ugyanezen nap reggelén a házbeliek minden tagja pálinkát iszik, hogy nyáron, ha valahol elalszik, a kìgyó szájába ne másszék.

A nők napfölkelte előtt a törzsök favágìtóján fésülködnek meg. A kihullott hajjal a fejet s fogat disznóvályún megfüstölik, hogy abban az évben ne fájjon. (Rad.)
Ε napon reggel hordóról levett s földre tett nyìrfaabroncs által befogott térségre hangyatöltési szórnak hangyákkal. Arra eleséget tesznek a disznóknak, hogy szaporák legyenek s a disznó veszélyt elhárìtsák. Az ily hangyatöltési más határból kell hozni új, besározott fazékban, nagycsütörtökön este. Vivése közben vissza nem szabad nézni. (Kámah.)

Nagypénteken a hajat és körmöl nem szabad levágni, mert az illető az előbbi esetben fejfájást, az utóbbi esetben pedig szemfájást kap. (Bf.)
Az e napon ellett állat mindig sovány marad. (Barlh.)
Ε napon nem adnak ki a házból semmit, mert akkor elmegy a dìsze mindennek, vagy az nem lesz termős. (Valk.)

 

Nagypénteken félünnepet tartanak. Délután korai tavaszi veteményeket vetnek. Egyesek a palántamag elvetését is e napra hagyják s azt kora reggel végzik el, napfelkelte előtt. Ha a gazdaasszony e napon ültet tyúkot, a megültetés után azonnal leül s addig nem kel fel, m ig a helye meg nem melegül, hogy a kotlóstyúkok jól üljenek.

A nagypénteki eső nagy szárazságnak az előjele; ha esős idők lesznek is abban az évben, az eső a földet nem áztatja át rendesen. (Cstm.)
Ahányszor nagypénteken az eső megered, annyiszor szárad ki az eke a földből, annyiszor nem lehet szántani, vagyis szárazság lesz. (Cstm.)
Ha nagypén teken eső esik a makk és dió nagyon férges lesz. (NI.)

Néhol a marhák első kieresztése is nagypénteken történik. Erről József nap alatt van bő leìrás.
A legtöbb helyen e nap délutánján igazìtják ki a közös kerìtéseket, t. i. a községi, papi és tanìtói lakások, birtokok kerìtéseit.
Ilyenkor szokják (mint húshagyókedden is) a fákat tisztogatni.

Nagyszombaton
Az égetett keresztfa-szenet fehérnyárfa ágával és keserügombával a szántóföldekre helyezik s azokat a nagyszombaton hozott szenteltvìzzel meglocsolják, hogy a káposztát a penész s hernyó ne érje. A szentelt szénből 3 darabot a kemenczébe dobnak, hogy jégeső ne legyen. (NI.)
Nagyszombaton a háziasszony a harangok megszólásakor vizet önt a háztetőre, hogy az ő házához a tűz ne siessen. A temető-árkot nagyszombaton tisztogatják. (Lvh.)
Ε napon valaha – énekszóval – a falu környékét is megkerülték. Valószìnűleg kérés, engesztelés volt a czélja, hogy Isten a falu határát elemi csapásokkal ne sújtsa. Ma már e régi, határjárá sok révén keletkezett, vallásos természetű szokás egészen megszűnt.
Megmaradt azonban egy egészen sajátságos húsvéttáji határjárás a Göcsej északkeleti halárán fekvő Zalaegerszegen. Ε határjárás lefolyását már több helyütt leìrták. Ε szokás, egyesek feltevése szerint, a XVI-ik századba nyúlik vissza, midőn a török-uralom hazánkban mind szélesebb gyűrűkben kezdett terjedni.

A szájhagyomány szerint, ezen időben a portyázó török csapat Zalaegerszeg várát is szerette volna hatalmába venni és pedig kevés véráldozat mellett, csellel. Megmaradt azonban egy egészen sajátságos húsvéttáji határjárás a Göcsej északkeleti halárán fekvő Zalaegerszegen. Ε határjárás lefolyását már több helyütt leìrták. Ε szokás, egyesek feltevése szerint, a XVI-ik századba nyúlik vissza, midőn a török-uralom hazánkban mind szélesebb gyűrűkben kezdett terjedni. A szájhagyomány szerint, ezen időben a portyázó török csapat Zalaegerszeg várát is szerette volna hatalmába venni és pedig kevés véráldozat mellett, csellel.
Nagyhéten a város akkori nádas, mocsaras berkeiben rejtőztek el a törökök s várták a feltámadási körmenetet, hogy az abban résztvevő lakosságot s talán a várőrség nagyrészét is felkonczolhassák. Egy erdőpásztor vagy éjjeli bakter azonban, kit a törökök megvesztegettek volna, figyelmeztette a lakosságot a közelgő veszedelmre. A lakosság tehát, elővigyázatból, a proczessióra fölìegyverkezetten ment el; csatlakozott hozzája a vár fegyveres csapata is, a „sánczregemenl”.
A török csapat a lakosság fegyveres felkészüléséről semmit sem tudva, a körmenetet megtámadta. De vesztére, mert az egerszegiek erősen megverték; a futamodókat egész éjjel üldözték, más verzió szerint tökéletesen megsemmisìtették a kószáló csapatot. Csak a basa maradt volna életben, ki egy darabig az Egerszeg mellett elterülő besenyői erdőben bujdokolt, hol egy kanász – midőn éppen makkért hajolt le – szekerczéjével egy csapásra ketté vágta.
A zalaegerszegi nép vezére ezen ütközetben, állìtólag, az a pásztor volt, a ki a törökök szándékáról értesìtést adott, az alább közlendő dal szerint pedig a „viczispán”. Egy másik elbeszélés szerint a portyázó török csapat a várostól 4 km.-nyire fekvő Besenyő faluig jött s ott a hegy alatt táborozott. A város lakossága a veszély láttára cselhez folyamodott. Apraja-nagyja egy beverődött s éktelen lárma mellett egész éjjel járta az utczákat, sìppal, dobbal, trombitával. A török csapat az ellentállókat nagy tömegnek vélvén, megrém ülve elvonult.

Ε szerencsés megmenekülés, illetőleg győzelem emléke volna, a hagyomány szerint, a zalaegerszegi különös határjárási szokás.
Ε szokás régebben ìgy folyt le:
A nagyszombati feltámadási körmenet befejezése után megtették az előkészületet s esteli 10-11 órakor nagy zaj, dobolás és sìpolás mellett gyülekeztek a városháza elé, hol vezetőjük, a kapitány, miheztartás végett kellő utasìtásokkal látta el őket. A kapitány rendesen egy öreg pásztor volt. A csapat tagjainak a vállán puska volt, kalapjukon pedig puszpáng. Puskáról mindegyik maga gondoskodott. Midőn éjjeli 12 órakor beharangoztak, a határjárók a templomba vonultak. Ott az oltár körül sora- koztak; a pap imát mondott, mely után a kapitány egy határ járót előszólìtott, ki az oltár elé térdelt s imádkozott. Ez alatt az oltár mellől előhozták a régi zászlót, melyet minden ily alkalommal használni szoktak. Ε zászlóról azt tartják, hogy valamikor a törököktől vették el. Ε zászló meglehetősen el van már rongyolódva. Rudjára erősìtett végén egyik felől ez a felìrás: „Stephane, ora pro nobis!” másik felől pedig: „Emerice ora pro nobis!”
A lelkész a regementet megáldván, ez a hajdani csata helyére vonult, a feltámadási ének zengedezése mellett. Itt a vezér a határjárás eredetét ismét elbeszélte, azután a csapat vezényszóra lőtt s végül sìpolás és lövöldözés közben a szőlőhegyekbe vonultak, hol, mint régente, most is ide-oda barangol- nak. A csapat reggel felé jut vissza a városba. A vá- rostól délnyugatra eső Kálvária-téren – hol valaha a török csapaton győzelmet arattak – sorrendbe állanak s itt várják be az elé- jük vonuló proczessiót. A Kálvária-templomban részükre misét tartanak, mely alatt a regiment együttesen lövéseket tesz.
Mise után proczessióval vonulnak a városba. Utoljára a város főterén ismét sorakoznak s azután szét- oszlanak. Ε határjárás egy- házi szertartásaiból ma már több elmarad.

Húsvét
A feltámadás e nagy ünnepéhez Göcsejben és Hetesben is több érdekes szokás fűződik.
Egyrésze általános, mely másutt is megvan. Itt is pirosítanak tojást. Az olvasztott viaszszal bekent tojást a „börzsön” nevű pirosítóba teszik.
Újabban a tojást politéroztatják s késhegygyei vakarják ki, igen ügyesen. A kikarczolt díszítések főleg virág s faalakokat ábrázolnak. A viaszk segítségével hímezett „hímestojás” díszítéseinél van fenyüágos, dobköteles, csillagos, tökmagos, kosaras, bránnás, epörgyeleveles, pókos stb.
Mint ezekből látjuk, a tojás díszítéseit a hozzájuk legközelebb eső növények, házi s gazdasági eszközök köréből veszik.

A „sunkaszentölésre” simkát, kalácsot, tojást, tormát küldenek az u. n. kengyeleskosárban. A tojás, szerintük, Krisztus keresztfáját, annak hímzése Krisztus kötelét, a torma meg Krisztus keserűségét jelképezi. (Pmagy.)
Néhol a sunkaszentelés már nagyszombaton este történik. Csertamelléken, régente, borjú– és bárányhúst vittek szentelni.
A templomból hazahozott szentelt ételek közül először is a tormából eszik a család minden tagja, hogy nyáron a szabadban nyugvásuk, alvásuk ideje alatt a „látfánság” (kígyó, egér, béka stb.) a szájukba ne másszék s hogy gyomorgörcsük ne legyen. (Páka.)

A ki húst nem küld szenteltetni, az nagyszombaton este a kosárba helyezett ételneműeket a szoba ablakára teszi ki s reggelig otthagyja, mert abban az éjjelben az Úrangyala minden házat megnéz s a künn talált ételnemüeket megáldja. Evés alatt a szentelt tojásból, ,,ha csak akkorát is, mind ék köröm” egymásnak adnak. (Ztárn.)

Arra nagyon vigyáznak, hogy a szentelt tojást kivel ették meg, mert ha az erdőben „ebuódunak”, (eltévednek,) csak az illetőre kell gondolni s eligazodnak.

Páka környékén a piros tojást húsvét napján nem eszik meg, mert szemfájást kapnának s szájuk bűzös lenne. A húsvétkor szentelt húsnak egy darab csontját a kémény füstjárójára teszik, hogy a tűz „ne siessen oda.” (Páka.)
Húsvétkor a keresztszülők keresztgyermekeikről megemlékeznek. Vastag pereczet s 2-3 hìmestojást, Páka környékén kötényt, zsebkendőt vagy néhány fillért kis kendőbe takarva küldenek gyermekeik állal a keresztgyermekekhez. Néha személyesen adják át. Pusztaszentlászlón, Pákán húsvét napján a litániát megelőzőleg a templom előtt osszák ki a keresztszülők az ajándékot. A másfalubeli gyermekeknek, (ha különben egy farában laknak,) minden alkalommal a templomnál adják át a húsvéti ajándékot, mely néhol a keresztgyermekek 12-13 éves koráig, másutt a férjhez menetelig, illetőleg a megházasodás idejéig tart.
Régebben a juhászok húsvét napján a bárányok farkát elmetélték s tojással megsütötték. A bárányok nyakára kardot, csizmát, órát stb. kötöttek fel, hogy minél nagyobb csörömpölést vigyenek véghez, mely után abban az évben biztosìtva voltak az elveszés ellen. Ha húsvétnapján eső esik, abban az évben sok búza terem, de a rozstermés vékony lesz. (Cseszt., Páka.)
Húsvétkor a gyermekek a tojással komálnak. Ez a párbeszéd van köztük: ,,Νο, hal lám tojásodat!” ,,A en nëm is sziép!” Ne aszl niézd, hanëm engëm!” Ezután a tojásokat kicserélik s azon a napon komák. (Ztárn.)

Az igazi komaság húsvéthoz egy hétre van, mátkáló vasárnapon.
Aki a piros almát húsvétig el tudja tartani, annak a héját lehámozza s abban húsvét reggel megmosdik, hogy piros legyen. (Páka.)
Aki az ily almát e napon a templomba viszi, haza menve álljon ki az utczára, kezdjen enni s a milyen nevű férfi arra megy, olyan nevű ura lesz. (Páka.)

Fehérvasárnap vagy mátkálóvasárnap.
Ε nap délutánján a gyermekek, ifjak, leányok, a falu valamelyik alkalmas helyén, templomnál, haranglábnál, korcsmánál összejőve, az egykorúak ezen szavakkal: „Kőmáli mëg velem!” vagy: „Koma, koma, kőmáliunk mëg!” továbbá: „Mátka, mátka, mátkállunk, száz esztendig szánkállunk!” tojáscserére szólìtják fel egymást.
A felszólìtott, ha a tojás tetszik neki, a komaságot rendesen elfogadja s ezen szavak mellett: „Mátu fogva komák vaunk!” tojásaikat rendesen kicserélik. Ugyanazon napon többel is lehet komálni.
A nagyobb leányok, a legtöbb helyen, a hìmestojást házhoz küldik, a kiszemelt leány társuknak. Egy-két, 8-16 éves leány viszi el a tojásokat, fehérbe öltözve, a kisebbek fejükön felkoszorúzva, koszorús, pántlikás bottal kezükben. A „mátkatálba” (tányér) 2 liter bori, melléje 2-3 tojást tesznek.
Az üvegre pereczet akasztanak. Ha ketten mennek, rendesen mind a ketten fogják a tányért s úgy viszik.
A megtisztelt leány a tojásokból kettőt vesz el s egyet ad helyettük, vagy megfordìtva. (Mert ha ugyanannyit adnának vissza, az nem volna málkálás, hanem csak kicserélés.) Ha kisleány viszi a mátkatálat, néhány fillér ajándékban részesül.
Csesztreg környékén, Szilvágyon régebben öt leány vitte el a mátkatálat s több leányhoz is mentek. Ε szavakkal léptek a kisze- melt mátkához: „Ν. Ν. tisztöli, ha megmátkáná a tojását!” A tojások kiváltása után, az illetők egymást kegyelmezik vagyis magázzák még a gyermekek is s mátka– vagy komaasszony megszólìtás járja és pedig néhol még mint asszonyoknál is anélkül, hogy keresztgyermek révén erősittettnék meg a komaság. Néhol azonban csak néhány évig tart a komaság, azután esetleg újra megújìtják.
A fiuknál, legényeknél nincs ily fontossága a komálásnak; náluk az ily módon szerzett komaságnak „tikmon-” vagy „tojás-koma” az elnevezése; valami komolyan, különösen újabban, nem veszik.

Forrás:
(Gönczi Ferenc:
Göcsej, s kapcsolatosan Hetes vidékének és
népének összevontabb ismertetése.
– Kaposvár: Szabó Lipót Könyvnyomdája, 1914. – p: 240 – 249)
Szerző:
Kocsisné Sipos Rozália
Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár - Zalaegerszeg
 
Szerkesztette és Illusztrálta


 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.