Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HÍRESSÉGEK, ESEMÉNYEK - A magyar kultúráért a Vajdaságban

2016.08.27

HÍRESSÉGEK, ESEMÉNYEK

Gion Nándor (Szenttamás, 1941. február 1. – Szeged, 2002. augusztus 27.) vajdasági magyar író, újságíró, forgatókönyvíró, tanár; az újvidéki rádió magyar főszerkesztője.

Élete
Iparos családból származott. Szabadkán ipari iskolába járt, majd 1963-ban az újvidéki egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát.
Egyetemi évei alatt az újvidéki magyar rádió ösztöndíjasa volt. Már ekkor megjelentek szépirodalmi alkotásai és írt tudósításokat, recenziókat, kritikákat – tagja lett az Új Symposion nemzedékének.
Végzése után nem ment tanítani,
1963-1983 között újvidéki magyar rádió munkatársaként dolgozott s gyakorlott tollforgatóvá vált.
1963-64-ben katonai szolgálatát töltötte Stipen (Macedóniában).
A katonaság után vette feleségül egyetemista társát, Hegedűs-Budánovics Idát, aki 1967-ben - Gábor fiuk születése után néhány héttel - egy tragikus balesetben meghalt. Az anya nélkül maradt kisfiút Gion Nándor szüleire bízta, hogy ők neveljék fel a gyermeket.
Első sikerét az 1968-ban megjelenő Kétéltűek a barlangban című regényével érte el, majd a Testvérem, Joáb 1969-es regényével szintén a Forum Kiadó első díját kapta meg. Tehetsége és párttagsága is közrejátszott abban, hogy 1969-től az Új Symposion szerkesztőségének tagja lett, de sikerült kimaradnia a szerkesztőség későbbi koncepciós jellegű felszámolásából.

1970-ben jelent meg az Engem nem úgy hívnak című ifjúsági regénye, 1972-ben pedig a Postarablók című műve, majd 1973-ban pedig a Híd-díjas Virágos Katona című regénye.
1977-ben olyan nagy sikert aratott A kárókatonák még nem jöttek vissza című gyerekregénye, hogy kötelező olvasmány lett az iskolákban (1983-ban film készült belőle), 1982-ben megjelent a mű folytatása, a Sortűz egy fekete bivalyért, amelyet szintén megfilmesítettek 1984-ben.
1979-1982 között a Vajdasági Íróegyesület elnöke, 1983-1985 között az Újvidéki Színház igazgatója volt.
1985-től az újvidéki rádió újságírója, szerkesztője, főszerkesztője.
Munkásságára Magyarországon is felfigyelnek:
- 1987-ben Déry Tibor-díjat,
- 1988-ban József Attila-díjat kapott.
Jugoszlávia felbomlása idején a rábízott emberek védelme érdekében az utolsó pillanatig kitartott munkahelyén és a pártban, ezért romolhatott meg a kapcsolata egyes jugoszláviai és magyarországi írókkal.
1993 szeptemberében áttelepült Magyarországra családjával együtt.
Nem sokkal később Varga Lajos Márton készített vele egy interjút, amely november 6-án jelent meg a Népszabadságban, s amelyben Gion úgy nyilatkozott, hogy be szeretne lépni a szabadkőművesek közé. A beszélgetésnek ugyan nem a szabadkőművesség volt a témája, de a meglepődött interjúkészítő mégis ezt emelte ki: a
- "Szabadkőműves szeretnék lenni" címet adta az írásnak. (A nyilvános jelentkezés sikeres lett, az írót 1994. januárjában felvették a Deák Ferenc, a Testvériséghez szabadkőműves páholyba.)
1994-ben megjelent az Izsakhár című regénye (2001-ben A Szivárvány harcosa címen film készült belőle).
1996-ban adta ki a Mint a felszabadítók című kötetét, az Izsakhár folytatását.
1997-ben jelent meg a családtörténeti munka harmadik része: Ez a nap a mienk, majd 2002-ben a Forrás folyóiratban folytatásokban az Aranyat talált – a regénysorozat negyedik része. A regénytetralógia a Latroknak is játszott közös címet kapta.
Gion Nándor több komoly betegséggel is küzdött - 2002 augusztusában szállították be a szegedi Újklinikára, ahol másnapra meghalt. 2002. szeptember 12-én temették el a budapesti Farkasréti temetőben.
Életművének és személyiségének emlékét a határon túli fiatal alkotókat jutalmazó Gion-ösztöndíj őrzi.
A Noran Kiadó vállalta Gion Nándor életművének megjelentetését, köztük a Magyarországon elérhetetlen szövegek kiadását.
Szülőhelyén, Szenttamáson megkezdődött az író kultuszának kialakítása, amelynek központja a 2010-ben megnyílt Gion Emlékház.

Művészete
Az 1960-as évek elején nagy változás történt a vajdasági magyar irodalomban: Egységesen lépett fel egy viszonylag nagy létszámú fiatal nemzedék, amelyik semmiféle közösséget nem vállalt a korábbi, e nemzedék által provinciálisnak tartott vajdasági magyar irodalommal. Ez az úgynevezett Symposion nemzedék a Képes Ifjúság című lap irodalmi mellékletében jelentkezett, majd 1964-ben a Kontrapunkt című antológiában és ugyanekkor létrehozott folyóiratában, az Új Symposionban mutatkozott be.
A fiatalok később valamelyest „klasszicizálódtak”, de az új eszmék és irányzatok iránti nyitottságukat később is megőrizték. Ennek a nemzedéknek – Tolnai Ottóval együtt – kiemelkedő képviselője volt Gion Nándor.
Ő is neoavantgárd kísérletekkel kezdte pályáját, laza időkezelésű, szabad asszociációkban bővelkedő lázadó könyvvel kezdte pályáját, de már az 1960-as évek végén kialakította sajátos, elevenen, fordulatosan mesélő elbeszélői módszerét és stílusát.
Művei ettől kezdve legtöbbször szülőföldjén, Szenttamáson és környékén játszódnak. Szemléletükre pedig az eleven meséléssel, visszatérő hősökkel, a képtelen és a természetes dolgok, események keverésével létrehozott „dúsított realizmus” jellemző.
A ciklikus történetekben gondolkodó szerző írásainak nagy részében kérdéses, hogy regénynek vagy novellagyűjteménynek tekinthetők-e, ugyanis ismétlődő figurák, helyszínek adják a kötőanyagot munkáihoz.
Magyarországi alkotásaiban Hrabalra emlékeztetve megnőtt az anekdota szerepe.
Az életmű domináns része a jugoszláviai és magyarországi rendszerváltások tükre, amely ezért hiánypótlónak tekinthető. Gion Nándornak az aktualitásokon túlnövő és írásainak fennmaradását garantáló tulajdonsága varázslatos elbeszélő művészete.

Gion Nándor sírja Budapesten.
Farkasréti temető: 27-4-21.

Művei
- Kétéltűek a barlangban (regény, 1968)
- Testvérem, Joáb (regény, 1969)
- Engem nem úgy hívnak (ifjúsági regény, 1970)
- Ezen az oldalon (novellák, 1971)
- Postarablók (regény, 1972)
- Virágos katona (regény, 1973)
- Olyan, mintha nyár volna (elbeszélések, 1974)
- Latroknak is játszott (regény, 1976)
- A kárókatonák még nem jöttek vissza (ifjúsági regény, 1977)
- Sortűz egy fekete bivalyért (ifjúsági regény, 1982)
- Az angyali vigasság (elbeszélések, 1985)
- Börtönről álmodom mostanában (regény, 1990)
- Izsakhár (regény, 1994)
- Mint a felszabadítók (elbeszélések, 1996)
- A vád (filmforgatókönyv, 1996)
- Sorsfordítók – 23 orvos legszebb történetei (1996)
- Ez a nap a miénk (regény, 1997)
- Jéghegyen, szalmakalapban (válogatott novellák, 1998)
- Rózsaméz
- Aranyat talált (regény, 2002)
- Mit jelent a tök alsó? Novellák a hagyatékból (2004)
A Gion-műveknek eddig tizenkét nyelven huszonnyolc átültetése keletkezett, ezek közül tizenegy teljes kötetnek, a többi egy-egy novellájának és a vele készített interjúnak a fordítása. Az Újvidéki Rádió magyar és szerb nyelvű dráma-szerkesztősége és a Magyar Rádió közel félszáz hangjátékot rendezett az író műveiből.

Díjai
- Híd Irodalmi Díj (1973)
- Neven-díj (1984)
- Az Év Könyve Jutalom (1991, 1994)
- A Soros Alapítvány Életmű díja (1994)
- Az MTI-PRESS tárcanovella-pályázatának 1. díja (1996)


Források
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
- Kortárs magyar írók
- Árpás Károly: Az építő-teremtő ember Bába Kiadó, Szeged 2008., - http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/az_epito_teremto_ember_gion_nandor_eletmuverol/index.htm
- Árpás Károly: Gion Nándor élete és pályája, http://www.ujkep.net/fex.page:2011-10-25_Gion_Nandor_elete_es_palyaja.xhtml - Elek Tibor: Gion Nándor írói világa, Noran, Budapest, 2009.
- Gerold László: Gion Nándor, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2009.
- Benedek Szabolcs: Gion Nándor és a szabadkőművesség, Élet és Irodalom, LVI. évfolyam, 17. szám (2012. április 27.) 13. oldal

További információk
- Gion Nándor a PORT.hu-n (magyarul) - A szenttamási Kálvária
- A Szív és a Gavanski-féle vízimalom Szenttamáson
- Gion Nándor Emlékház
- Emléktáblát avatnak Gion Nándor írónak, kőbánya.hu, 2013. október 10. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
- Gion Nándor. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
- Nemzetközi katalógusok
- WorldCat VIAF: 120281820 LCCN: n84235551 ISNI: 0000 0001 1456 1894 GND: 141027924 SUDOC: 185912257 BNF: cb16239473f
- 20–21. századi magyar irodalom
- Vajdaság
- Vajdaság-portál
- irodalom
- Irodalomportál

Kategória:
- Magyar írók
- Magyar újságírók
- Magyar forgatókönyvírók
- Magyar pedagógusok
- Színigazgatók
- Magyarországi szabadkőművesek
- József Attila-díjasok
- Vajdasági magyarok
- Magyar ifjúsági szerzők
- 1941-ben született személyek
- 2002-ben elhunyt személyek
- Déry Tibor-díjasok
- Márai Sándor-díjasok

 

wikipédia
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.