Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Munkája során nem ismert tréfát. Ha úgy alakult, akár a súgót is elverte...

2016.03.12

HÍRESSÉGEK, ESEMÉNYEK

Paulay Ede, lőcsefalvai (Tokaj, 1836. március 12. – Budapest, 1894. március 12.) színész, rendező, dramaturg, színészpedagógus, igazgató, fordító, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, a Kisfaludy Társaság tagja. Paulay Erzsi színésznő apja.
 

Életpályája
Édesapja Paulay György, kincstári tisztviselő, a sóhivatal pénztárnoka, mázsamesteri beosztásban sóellenőr volt, édesanyja Zahorai Mária.
Edét 1836. március 15-én kereszteltették meg, aki a legidősebb volt a házaspár öt fiúgyermeke közül.
Paulay Ede a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen, Budán és Kassán végezte.

Paulay Ede az 1880-as években (Klösz György felvétele)

Szülei akarata szerint az egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie, mégis 1851-ben Kassán színész lett.
Álnevet vett fel és tíz évnél tovább volt a vidéki színpad kedvelt művésze; bejárta Kolozsvár, Szeged, Debrecen, Győr színpadjait.
1854 szeptemberében a Láng Boldizsár által vezetett társulnak volt a tagja, novemberben már saját nevén szerepelt.
1856 májusában a Havi-Hegedüs társulatnál játszott, 1858 márciusában pedig a Latabár Endre társulatnak volt tagja.
1859-ben Kolozsvárott lépett fel, de 1860-ban újból Latabár Endréékkel szerepelt.
1861 szeptemberében a Follinus János-féle társulatban lépett színpadra Kolozsvárott, nyáron pedig Marosvásárhelyen és Nagyváradon láthatta a közönség.
1859-ben, Debrecenben vette feleségül a nála hét évvel idősebb Gvozdanovits Juliát (előbb Jánosiné).
1860-tól 1863-ig a kolozsvári Állandó Színháznak volt szerződött tagja, mint első rangú drámai színész, majd mint rendező. 1863 augusztusában meghívást kapott a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol nehány nagyobb szerepben, úgy mint Hamlet, Bánk bán, Rang és mód, Seneterre marquisban annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy nejével együtt (aki 1880. május 1-jén történt haláláig volt tagja a Nemzeti Színháznak) már szeptember 1-től szerződtették.
1864-ben a Drámabíráló Bizottság tagja lett.
1868-ban Radnótfáy Sámuel, a Nemzeti Színház igazgatója nevezete ki rendezővé. 1868. március 11-én került színre első munkája, a Hamlet volt, ez volt az Arany János-féle fordítása első színpadi bemutatója.
Paulay, mint színész a pesti színpadon nem emelkedett első rangra, mint drámai rendező is működött 1873-ig.
1868 és 1873 között színpadra vitte többek közt a
- Bánk bánt, az
- Othellót, a
- Szentivánéji álmot, a
- Rómeó és Júliát.

Kellemetlen intermezzo zajlott le 1873 márciusában, amikor a Salome rendezése idején Paulayval egyik súgója tréfálkozott, s a méltatlannak vélt ugratás következtében a rendező súgót megverte. Ez azt eredményezte, hogy rendezői tevékenységét azonnali hatállyal be kellett fejeznie. Állása csupán nyugdíjjogosultsága miatt maradt meg. Az esetről Paulay Jókai Mórnak is beszámol egyik levelében.
1874-ben, miután egy súgóval folytatott vitája tettlegességig fajult.
1877 augusztus havától Szigligeti Ede drámai igazgató alatt állandó drámai főrendező lett; miközben a színészi pályáról is lelépett, mert főrendező nem lehetett többé működő színész. Tevékenységét egészen az országos színi iskolának szentelte, ahol mint tanár és aligazgató működött.
1872-ben belügyminiszteri meghatalmazásra nagyobb tanulmányutat tett Francia-, Német- és Olaszországban, hogy Bécs, München, Lipcse, Berlin, Drezda, Párizs és London színházait meglátogassa és működési struktúrájukról, munkamódszereikről jelentést írjon. 1876-ban ismét Párizsba és Londonba utazott, hamarosan nemzetközi szaktekintéllyé vált.
Kapcsolatban állt Heinrich Laubéval, a korszak egyik leghaladóbb német színházi emberével. Paulay az sztárkultuszszal ellenben a társulati egység szerepére helyezte a hangsúlyt és az egyéni csillagoás helyett az összjáték fontosságát helyezte előtérbe, ezzel némi puritanizmust vitt az előadások díszletvilágába. Míg a 19. század elején inkább a hagyományos, kántáló jellegű uralkodott, az egyszerűségnek köszönhetően kialakult a természetes színpadi beszéd. Paulay az ún. meiningeni stílust alkalmazta, mely a kor nagy újításának számított, lényege az volt, hogy rendezéseiben a történeti hűségre törekedjen.
Amikor Szigligeti 1878. január 19-én meghalt, Podmaniczky Frigyes őt nevezte ki a Nemzeti Színház drámai igazgatójának; midőn pedig az opera átköltözött újonnan épült Andrássy úti díszes hajlékába, a Nemzeti Színház főigazgatója lett. Ezen állását haláláig töltötte be.
1881-ben megkapta őfelségétől a Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetést.
1888ban elnöke lett az Írók és Művészek Társaságának.
A színművészek oktatásában is szerepet vállalt: a Színitanodának alapításától, 1863-tól tanára és titkára, majd 1874-től aligazgatója volt. Tagja volt 1876-tól a Petőfi Társaságnak is.
Az 1893-ban utódintézményként megalakult Színművészeti Akadémiának ő volt az első igazgatója.
A Kisfaludy Társaság 1882. február 8-án választotta meg rendes tagjának.
Legnagyobb érdeme marad a régibb magyar drámai irodalom fölelevenítése, elavult nyelvű, de még hatást igérő darabok kijavítása által. Számos színdarabot magyarra fordított és sok szakcikke jelent meg.
Elhunyt 1894. március 12-én délután 3 és fél órakor, örök nyugalomra helyezték
1894. március 14-én délután a római katolikus egyház szertartása szerint a Kerepesi úti temetőben.
Síremlékét (a reliefet mintázta Margo Ede) 1897. november 26-án leplezték le a budapesti Kerepesi úti temetőben. Második neje volt Adorján Berta drámai színésznő, akit 1884. június 22-én vett feleségül és aki férje halála után 1895. október 15-től ismét a Nemzeti Színház keretébe lépett.

A magyar drámáért<

Paulay Ede sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/1-1-2.

Számos világirodalmi klasszikus (például Shakespeare és kortárs remekmű (mint Ibsen drámái) – bemutatásán kívül Paulay sokat tett a magyar drámáért. Csiky Gergely valamennyi drámájának bemutatásán túl műsorra tűzte a következő írók műveit:
- Vörösmarty Mihály:Csongor és Tünde,
- Szigeti József,
- Berczik Árpád,
- Murai Károly,
- Rákosi Jenő,
- Bartók Lajos,
- Váradi Antal,
- Dóczy Lajos,
- Somló Sándor,
- Abonyi Árpád,
- Herczeg Ferenc.

Élete fő művének tartják Madách Imre Az ember tragédiája színpadi átdolgozását és első előadását (1883).

Munkái
- A színészet elmélete. Iskolai kézikönyv a színészeti tanoda növendékei használatára. Pest, 1871.
- Visszapillantás a színészeti tanoda 10 évi működésére. A tanári kar megbízásából. U. ott, 1874.
- Csongor és Tünde. Színmű a magyar regevilágból Irta Vörösmarty Mihály. Színre alkalmazta... U. ott, 1881. (1894 májusában volt a budapesti Nemzeti Színházban a századik előadása)
. - Don Juan, Ruiz de Alarcon y Mendoza, spanyolból ford. Győry Vilmos, színre alkalmazta (1891. szept. 9.)

Fordításai
- Forestier Pál. Színmű 4 felv. Augier E. után ford. U. ott, 1871. (Nemzeti Színház Könyvtára 2. Először adták a bpesti nemzeti színházban 1870. decz. 30).
- Júlia, dr. 3 felv. Feuillet Octave után ford. U. ott, 1871. (N. Színház K. 14.).
- Laury Kisasszony vagy a várfalak között. Dráma 5 felv. Mosing C. után ford. u. ott, 1871. (N. Sz. Kvtára 18. Először szept. 1.).
- Bajazet. Szomj. 5 felv. Racine után ford. és életrajzával bevezette. U. ott, 1872. (Racine színművei 1. Először a nemzeti színházban 1881. nov. 17.).
- Galiléi. Dr. 3 felv. Ponsard után ford. U. ott, 1873. (Először a n. színházban 1869. ápr. 2.)
- Dolores. Dr. 5 felv. versekben. Weilen József után ford. U. ott, 1874. (N. Színház Kvtára 49. Először jún. 5.).
- Marcel. Dr. 1 felv. Sandeau Gy. után ford. U. ott, 1874. (N. színház kvtára 59.).
- Iphigenia. Szomj. 5 felv. Racine után ford. U. ott, 1875. (Racine színművei 3.)
- Figaro házassága vagy egy napi bolondság. Vígj. 5 felv. Beaumarchais után ford. U. ott, 1876. (Olcsó Könyvtár 26. Ism. Figyelő X. Először a bpesti nemzeti színházban 1880. márcz. 12.).
- A szeleburdi, vagy mindent rosszkor, Bohózat 5 felv. Molière után ford. U. ott, 1877. (Molière vígjátékai 7. Először a bpesti nemzeti színházban jún. 20.)
- A legyőzött Róma. Trag. 5 felv. Irta Parodi. U. ott, 1878. (Nemzeti Színház Könyvtára 115. Először aug. 23.).
- Ne fogadj fel soha semmit. Vígj. Francziából ford. U. ott, 1879. (Olcsó K. 87.).
- Sevillai borbély, Vígj. Beaumarchais után francziából ford. U. ott, 1881. (Olcsó K. 121. Először 1881. jan. 30.).
- Fedora. Dr. 4 felv. Sardou Victorien után ford. U. ott, 1898. (Fővárosi Színházak műsora 20.)
- Francillon. Írta Dumas Sándor, ford. u. ott, 1898. (Fővárosi Színházak Műsora 59.).
- Mirabeau ifjúsága, színmű 4 felv. Langlé Aylic és Deslandes után francziából. (Először adták a pesti nemzeti színházban 1866. ápr. 13.);
- A jó falusiak, színmű 5 felv., Sardou V. után ford. (Szerdahelyi Kálmánnal együtt. Először 1867. nov. 15.);
- Drahomira, szomj. 5 felv. Weilen J. után ford. (Először 1868. okt. 23.);
- A testvérek, színmű 1 felv. Goethe után. (Először 1869. jún. 23.);
- A haza, tört. dr. 5 felv., Sardou V. után ford. (Szerdahelyi Kálmánnal. Először 1870. okt. 28);
- Alfonz úr, vígj. 3 felv. Dumas S. után ford. (Először 1874. ápr. 1.);
- A cremonai hegedűs, dr. 1. felv., írta Coppé F. ford. (Először 1877. jan. 5.);
- A munkások, dr. 1 felv. Manuel Ö. után (Először 1878. nov.);
- Borbála, vígj. 3. felv. Musset A. (Először 1881. nov. 17.),
- Constantin abbé, vígj. 3 f. Írták L. Helevj, H. Cremieux és P. Decourcelle (1888. márcz. 9.),
- Válás után, vígj. 3 f. Bisson A. (nov. 16.),
- Pépa, vígj. 3 f. Meilhac és Granderax (1889. máj. 17.).
- A sövény mellől, vígj. 4 f. Blumenthal Oszkár (1890. decz. 19.),
- A megboldogult, vígj. 3 f. A Bisson (1891. máj. 29.),
- A hazug, vagy az igazság is gyanus, vígj. 3 f.
- Musotte, színmű 3 f., Guy de Maupassant és J. Normand (1891. okt. 9.).
- A boszorkány, tört. dr. 5 f. 9 képben Borgeurs A. és Barbir Julianna után. (Először 1873. decz. 16.),
- A jogászok és Márton apó, A targonczás, színmű 3 felv. Carmon (1874. ápr. 16.),
- Gringoire, vagy a szellem diadala, színmű 1 felv. Banville F. (1878. jan. 2.).

Lásd még
- Magyar szabadkőművesek listája

Jegyzetek
- Jump up ↑ Néhány fordítását halála után több évtizeddel is használták a rendezők. (Színházi Adattár)

Források
- Színészkönyvtár
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 372–373. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- H. Pulai Éva: Paulay Ede Héttorony, 2011. március 12., szombat, 12:14
- Saját gyászjelentése
- A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
- Commons
- A Wikimédia Commons tartalmaz Paulay Ede témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások
- Magyar színháztörténet
- Paulay Ede

Kategória:
- Magyar műfordítók
- Magyar színészek
- Magyar rendezők
- Színigazgatók
- Római katolikus magyarok
- Magyarországi szabadkőművesek
- 1836-ban született személyek
- 1894-ben elhunyt személyek
- Tokajiak
- Farkas–Ratkó-díjasok

 

wikipédia
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.