Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sárkány Szilveszter, akit Dési Ábel néven ismer a Világ

2016.01.24

HÍRESSÉGEK, ESEMÉNYEK

Dési Ábel, eredeti nevén Sárkány Szilveszter (Bácsgyulafalva, 1929. január 24. – Szabadka, 2008. február 29.), a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő képviselője, költő, prózaíró, kritikus és publicista

Élete és munkássága
Az általános iskolát Szabadkán, a kereskedelmi középiskolát Belgrádban végezte.
1946-ban a Magyar Szó munkatársa lett, majd egy évvel később a Kultúrszövetségben látott el feladatokat, de még ugyanebben az évben Pesten nyomdászatot tanul.
1948-ban kazánfűtő lett a szabadkai konzervgyárban, de nem sokkal később a hírhedt Goli otokra került, ahonnan csak 1952-ben szabadult.
A 7 Nap szerkesztőségének 1961-ben lett a munkatársa, s innen nyugdíjazták 1984-ben.

 

 


Műveinek értékelése
Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom rövid története című könyvében azt írja róla, hogy Dési Ábel ugyan az ötvenes években fellépő írók és költők nemzedéktársa, mégis magányos egyénisége a jugoszláviai magyar irodalomnak.
Három megjelent verseskötete - A remény elve, 1961, Fáj az idő, 1966, Kortársaim, 1969 - tulajdonképpen kifejezői a boldogtalanság tudatának, amit később megjelent kisregényeiben csak még hangsúlyozottabban kidomborított.
Évtizedekig szinte teljes magányban élt, közben szépirodalmi munkássága mellett elméleti és filozófiai kérdésekkel is behatóan foglalkozott. Ezeket a munkáit is figyelembe véve, sok művet hagyott hátra.

Forrás
- Magyar Szó, Újvidék, 2008. március 3.
- Vajdaság
- Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Kategória:
- Magyar költők
- Magyar írók
- Magyar műfordítók
- Magyar újságírók
- Magyar irodalomkritikusok
- Vajdasági magyarok
- Szabadkaiak
- 1929-ben született személyek
- 2008-ban elhunyt személyek

 

 

wikipédia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.