Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vegyészként indult, feltalálóként folytatta, akadémikusként fejezte be

2016.02.25

HÍRESSÉGEK, ESEMÉNYEK

Hevesi Gyula (Ungvár, 1890. november 21. – Budapest, 1970. február 25.) Kossuth-díjas vegyészmérnök, közgazdász, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Életútja
Hevesi Adolf és Polacsek Mária fiaként született zsidó családban.
Középiskolai tanulmányait a budapesti Lovag utcai gimnáziumban folytatta. Ezután vegyészmérnöknek tanult a Királyi József Műegyetemen, ahol 1912-ben szerzett diplomát.

1913–1914 folyamán a pöstyéni fürdőigazgatóság műszaki konzulenseként, majd 1918-ig az Egyesült Izzó üzem-, később kutatómérnökeként dolgozott.
1917-ben megszervezte és 1919-ig vezette az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségét, a világ első szocialista mérnökszakszervezetét.
Az első világháború alatt részt vett a forradalmi szocialisták munkájában.
1918. december 29-én Budapesten feleségül vette Róthbart Irmát (Sinkó Ervin későbbi feleségét), Róthbart Jakab és Rosenwald Janka lányát, ám ez a házasság hamarosan válással végződött.
1919. július 19-én Budapesten újból megnősült, felesége Stern Jolán, Stern Mózes és Auspitz Regina leánya lett.
1918–1919-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja elméleti folyóiratát, az Internationale című lapot szerkesztette Komját Aladárral. Ugyanebben az időszakban a KMP Központi Bizottságának tagja, a Tanácsköztársaság idején pedig két hétig szocializálási népbiztoshelyettes, majd három és fél hónapig a szociális termelés népbiztosa volt (többek között Rákosi Mátyás társaként).
A bukás után Bécsbe, Berlinbe, majd Olaszországba menekült, ahol a Società Bolognese di Elettricità munkatársa volt.
Börtönbe került, szabadulását követően rövid ideig San Marinóban élt.
Miután kiutasították, a Szovjetunióba utazott, és előbb Leningrádban, majd Moszkvában tevékenykedett.
Itt megszervezte a Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézetet.
1938-ban ismét letartóztatták.
1946-ig munkatáborban volt, majd – Moszkvából való kitiltása miatt – 1947 nyaráig Alekszandrovban tartózkodott.

„A férjem véleménye az volt [...], hogy Kádár azért hívta be a Központi Bizottságba, mert kíváncsi volt rá, milyen ember. [...] volt úgy, hogy amikor Gyula hazajött a Központi Bizottságból, sírt. És nem az mondta, hogy »az elvtársak«, hanem azt, hogy »ezek«, »azok«. Egyszer felszólalt: – Szeretnék egy olyan központi bizottsági tagot látni, aki mindenféle előnyről lemond.”
Lányi Olga Hevesi Gyuláról

1948-ban tért vissza Magyarországra.
1949 és 1951 között az Országos Találmányi Hivatal elnöke volt.
Jelentős szerepet játszott a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 1948-as és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1961-es létrehozásában. 1949 októberében az MTA levelező, 1956 májusában rendes tagjává választották.
1951 és 1958, majd 1967 és 1970 között elnökségi tagként részt vett az intézmény irányításában.
1949-től 1956-ig a VI. Osztály titkári, 1956-tól 1960-ig az Akadémia titkári, 1960-tól 1967-ig alelnöki posztját töltötte be.
1960 és 1969 között az MTA Ipargazdasági Kutatócsoportjának igazgatója volt.
Az 1956-os forradalom után megszervezte a Táncsics Kört, és szerkesztette annak Magyarország című lapját. A kört – tartva „szektás” tagjaitól és attól, hogy akár politikai centrummá is válhat – még 1957 végén feloszlatta a hatalom.
Ennek ellenére Hevesi 1959-től haláláig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja volt.
A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra (Mm. B.12.).

Munkássága
„Nem volt ő csak kitűnő vegyészmérnök, még ha szinte szemem láttára szórta is ki, »csak úgy a kabátja ujjából«, a találmányi ötletek tucatját. Kitűnő szervező, politikus, újságíró, pedagógus is volt a javából, s mindez tudományos, marxista ismeretelméleti alapossággal.”
Korach Mór Hevesi Gyuláról

Az Egyesült Izzó kutatómérnökeként – Helfgott Ármin segítségével – fontos eljárásokat dolgozott ki gáztöltésű izzólámpák gyártására. A Szovjetunióban töltött évek alatt megoldotta a kiégett izzók gazdaságos regenerálásának problémáját, megszervezte a laboratóriumi üvegkészülékek és a különféle hőmérők nagyüzemi gyártását.
1929 és 1932 között kidolgozta a folyamatos ipari munkarendet, amely az alapvető iparágakban lehetővé tette a termelés jelentős növelését újabb beruházások mellőzésével. Az üzemi dolgozók (tovább)képzése céljából „üzemi iskolakombinátok”, „gyáregyetemek” létrehozását javasolta, részt vett ezek megvalósításában is. Megszervezte a Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézetet, és a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács találmányi osztályvezetőjeként támogatta a Sztahanov-mozgalom elterjesztését is.
Hazatérése után élénk tevékenységet fejtett ki az újítómozgalom fellendítése terén.
Az Akadémia átszervezése utáni évtizedekben fontos szerepe volt a műszaki tudományok elismertetésében. Részt vett az első orosz–magyar és magyar–orosz műszaki szótárak szerkesztésében.
Az Acta technica Academiae Scientiarum Hungaricae és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság Népi Ellenőrzés című folyóirata főszerkesztője, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei szerkesztője, az Újítók Lapja felelős szerkesztője és az Új magyar lexikon szerkesztőbizottságának tagja volt.

Díjai, kitüntetései
- Legmagasabb tudományos kitüntetése az 1963-ban elnyert Akadémiai Aranyérem volt.
- Az állami elismerések közül 1950-ben megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemrend harmadik és a Magyar Munka Érdemrend arany fokozatát, 1955-ben és 1969-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, 1958-ban a Munka Érdemrendet. 1959-ben a Kossuth-díj második fokozatával tüntették ki „a műszaki tudományok és a gyakorlat kapcsolatának kiépítése, a magyar műszaki tudományos élet megszervezése terén kifejtett tevékenységéért”. 1965-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1967-ben Szocialista Hazáért Érdemrenddel jutalmazták.

Emlékezete
- 1970-ben utat neveztek el róla Újpalotán, ezt 1991-ben átkeresztelték Nyírpalota utcára.
- 1985 és 1998 között az ő nevét viselte a mai Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Kollégium.

Főbb művei
- A Szovjetunió ipara (Budapest, 1950)
- Sztahánov útján. A magyar újítómozgalom fejlődése és feladatai (előszó: Apró Antal; Budapest, 1950)
- A tudomány és a termelés szocialista kapcsolatai (Budapest, 1953)
- Szociális termelés. A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája (Budapest, 1959)
- Egy mérnök a forradalomban. Négy évtized történelmi időkben (Budapest, 1959, 1965)
- Folyamatos munkarendek alkalmazásának gazdasági, szervezési és szociális kérdései (Budapest, 1966)
- Tanulmányok (bev.: Bognár Géza és Korach Mór; Budapest, 1976)

Jegyzetek
- Jump up ↑ Korach Mór: Hevesi Gyula 1890–1970. Magyar Tudomány, 1970. 7–8. sz. 571. o.
- Jump up ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest IV. ker. polgári házassági akv. 538/1918. folyószáma alatt.
- Jump up ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest IV. ker. polgári házassági akv. 280/1919. folyószáma alatt.
- Jump up ↑ Hevesi Gyuláné Lányi Olga: „Moszkoviták”. S. a. r.: Szerdahelyi István. Budapest, 1992, Hevesi Gyula Alapítvány. 107–108. o.
- Jump up ↑ Hevesi Gyula
- Jump up ↑ Korach Mór: Hevesi Gyula 1890–1970. Magyar Tudomány, 1970. 7–8. sz. 575. o.
- Jump up ↑ Budapest teljes utcanévlexikona. Szerk.: Ráday Mihály. Budapest, é. n. [2004], Sprinter. 375–376. o.
- Jump up ↑ A Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Kollégium honlapja

Források
- Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1987. Budapest, 1987, Akadémiai.
- Budapest teljes utcanévlexikona. Szerk.: Ráday Mihály. Budapest, é. n. [2004], Sprinter. 375–376. o.
- Hevesi Gyuláné Lányi Olga: „Moszkoviták”. S. a. r.: Szerdahelyi István. Budapest, 1992, Hevesi Gyula Alapítvány.
- Korach Mór: Hevesi Gyula 1890–1970. Magyar Tudomány, 1970. 7–8. sz. 570–575. o.
- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk.: Darvas Pálné – Klement Tamás – Terjék József. Budapest, 1988, Akadémiai.
- Magyar életrajzi lexikon 1900–1990. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Budapest, 2001, Arcanum.
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 2003, MTA Társadalomkutató Központ. 513–514. o.
- Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi lexikon A-tól Z-ig. Főszerk.: Nagy Ferenc. Budapest, 1992, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. 212–213. o.
- Murányi Gábor: Egy kör négyszögesítése. Kádár-taktika ’57. In uő: A múlt szövedéke. Históriák a megbicsaklott 20. századból. Budapest, 2004, Noran. 123–127. o.
- Az Országos Széchényi Könyvtár online katalógusa

Külső hivatkozások
- A Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Kollégium honlapja
- A Magyar Tudományos Akadémia alelnökei
Másodelölülők
(1830–1858)
- Széchenyi István (1830–1850) Eötvös József (1850–1858)
Alelnökök
(1858–1869)
- Eötvös József (1858–1866) Lónyay Menyhért (1866–1869)
Másodelnökök
(1869–1949)
- Lónyay Menyhért (1869–1871) Csengery Antal (1871–1880) Pauler Tivadar (1880–1886) Stoczek József (1886–1889) Fraknói Vilmos (1889–1892) Szász Károly (1892–1895) Pulszky Ferenc (1895–1897) Wlassics Gyula (1898–1901) Kuun Géza (1901–1904) Kautz Gyula (1904–1907) Than Károly (1907–1908) Wartha Vince (1908–1910) Beöthy Zsolt (1910–1913) Plósz Sándor (1913–1916) Ilosvay Lajos (1916–1919) Herczeg Ferenc (1919–1922) Concha Győző (1922–1925) Ilosvay Lajos (1925–1928) Vargha Gyula (1928–1929) Herczeg Ferenc (1929–1931) Csánki Dezső (1931–1933) Popovics Sándor (1933–1934) Lenhossék Mihály (1934–1937) Ravasz László (1937–1940) Balogh Jenő (1940–1943) Vendl Aladár (1943–1945) Szent-Györgyi Albert (1946–1948) Gombás Pál (1948–1949)
Alelnökök
(1949–)
Gombás Pál (1949–1958) Ligeti Lajos (1949–1970) Fogarasi Béla (1955–1959) Novobátzky Károly (1958–1967) Hevesi Gyula (1960–1967) Manninger Rezső (1960–1967) Jánossy Lajos (1961–1973) Erdei Ferenc (1964–1970) Straub F. Brunó (1967–1973) Szabó Imre (1970–1976) Bognár Géza (1973–1976) Szentágothai János (1973–1977) Csáki Frigyes (1976–1977) Pach Zsigmond Pál (1976–1985) Somos András (1977–1985) Fülöp József (1978–1980) Polinszky Károly (1980–1985) Márta Ferenc (1985–1990) Straub F. Brunó (1985–1988) Ujfalussy József (1985–1993) Tigyi József (1988–1990) Berényi Dénes (1990–1993) Halász Béla (1990–1996) Michelberger Pál (1993–1999) Pataki Ferenc (1993–1996) Harmathy Attila (1996–1999) Vizi E. Szilveszter (1996–2002) Enyedi György (1999–2002) Keviczky László (1999–2005) Hámori József (2002–2008) Marosi Ernő (2002–2008) Kroó Norbert (2005–2011) Dudits Dénes (2008–2014) Maróth Miklós (2008–2014) Szász Domokos (2011–) Freund Tamás (2014–) Vékás Lajos (2014–)

- Zsidóság
- Zsidóságportál
- Közgazdaságtan
- Közgazdaságtan-portál

Kategória:
- Magyar vegyészmérnökök
- Magyar közgazdászok
- MTA-tagok
- Magyarországi politikusok
- KMP-tagok
- MSZMP-tagok
- Kossuth-díjasok
- Emigráns magyarok
- Zsidó származású magyarok
- Ungváriak
- 1890-ben született személyek
- 1970-ben elhunyt személyek
- A Magyarországi Tanácsköztársaság népbiztosai

 

wikipédia

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.