Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HÍRESSÉGEK FŐZTÉK 15. - BÄCHER IVÁN

2016.07.07

HÍRESSÉGEK FŐZTÉK

Bächer Iván (Budapest, 1957. március 25. – Budapest, 2013. december 2.) magyar író, újságíró, publicista.
Édesapja Bächer Mihály zongoraművész, édesanyja építész.
Dédapja Thury Zoltán író, újságíró.
Apai nagyanyjának, Thury Erzsébetnek a húga, Thury Zsuzsa író.
A kispesti Wekerle-telepen nőtt fel, ami később folyamatos visszatérő motívuma lett írásainak. Az ELTE történelem–pedagógia szakán végzett 1981-ben.
1981–1988 között a Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanított történelmet, később egy ideig óraadó tanár volt.
1989–1991 között a Magyarország, 1991 óta a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa volt.

2013. december 2-án, hosszú, súlyos betegség után egy budapesti kórházban érte a halál..

 



POLIP
Polipot akkor készít az ember, ha tengerparti nyaralásra kényszerül. Eltelik, mondjuk három nap, és egyszer csak érezzük: valamit kéne már csinálni azért. A negyedik napon arra is rájövünk, mit: polipot, ugye.
Azt még nem csináltunk, azt otthon nem csinálhatunk, azon is túl kell esni egyszer.

Polipra két helyen lehet szert tenni: a tenger mélyén és a piacon.
Az utóbbit javallom, piacba még nem fulladt bele senki se.
A vásárlás előtt, az ötödik napon tehát az ember körbejár, nyelvet fog és információkat szerez a polip készítésével kapcsolatosan.
A hatodik napon kipiheni a körbejárást.
A hetedik napon megvesszük a polipot, és úgy döntünk, hogy az meg van halva már. Ekkor egyébként a polip éppen olyan, mint egy igencsak elhasznált felmosórongy, de ez ne tévesszen meg minket, azért ő polip.
Ezután nekiláthatunk a polip előkészítéséhez, amely két fázisból áll: úgymint klopfolás és jegelés.
Az elsőhöz - ha nem lennénk éppen ott - kimegyünk a tengerpartra, keresünk egy alkalmas sziklát, és elkezdjük azt csapkodnia polippal.
Csapkodjuk, csapkodjuk, fejét, összes lábait csapkodjuk vég nélkül, kegyetlenül, irgalmatlanul, amíg csak nem kezd el habzani szegény.
Akkor hazamegyünk vagy hova, mindenesetre fagyasztóba tesszük a habosra vert elmondhatatlan kinézetű micsodát, ami polip is volt egyszer, és amit az instrukciók értelmében több napig kellene jegelni, de már csak néhány napunk van a nyaralásból vissza, másnap vagy harmadnap elővesszük tehát a polipot, és nekiállunk.
Először is fokhagymás, bő fokhagymás, nagyon fokhagymás, babéros, borsos, miegymásos vízben néhány órán keresztül főzzük a polipot. Azután kivesszük, és összemetéljük. Váltott késekkel tesszük ezt, kósza kövekkel küzdve szüntelen, a polip húsa, vagy mije ugyanis szívós, kemény, akár a Taurus labda volt.

Ezután összemetélve főzzük tovább a dolgot.
Ahogy múlik az idő, telnek az órák, úgy csodálkozunk egyre jobban: a polip nem puhul. Végül megvonjuk vállunkat: úgy látszik, ez ilyen.
Leszűrjük és fokhagymás, fűszeres olajon megpirítjuk.
Mikor már éppen úgy néz ki, mint egy tányérka jó barnára kisült pörc, csak éppen némely pörcdarabka apró tapadókoronggal van fölszerelve, akkor meghintjük petrezselyemmel az egészet, és feladjuk.
Nincsen más hátra mára, enni kell. Tapasztalni fogjuk: olyan, amilyen.
Polip.
Vajas pirítós illik hozzá, vagy még inkább egy jó kondér paprikás krumpli debrecenivel.

 

 

 

 

Forrás:
Hírességek főzték - híres receptek
Szerző:


 
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.