Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nevét 1442 óta említik, ma a bánáti borok egyik jelentős központja

2016.03.18

TÁJAK, VÁROSOK

Temesrékas, 1888-ig Rékas, 1888–1909-ben Temesrékás (románul: Recaș, németül: Rekasch, szerbül: Рекаш) város (ma)Romániában, a Bánátban, Temes megyében.

Földrajz
- Temesvártól 21 km-re keletre, Lugostól 37 km-re északnyugatra, a Bega jobb partján fekszik.


Nevének eredete
Neve valószínűleg a 'folyó' jelentésű szláv rěka szóból származik, magyar képzővel. 1359-ben Rykas, 1443-ban Rekas, 1469-ben Rewkas, 1554-ben varoš-i Riqaš, 1799-ben Német Rékas alakban írták. Korábbi nevét Temes vármegye 1888-ban Temesrékásra változtatta, de 1909-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság visszaállította, a megyére utaló előtag meghagyásával.

Története
A 15. században a Csornai, Bizerei, Dánfi és Haraszthy családok birtokolták, illetve pereskedtek érte. 1442-ben plébánosát említették. 1470-ben mezővárosi szabadalmat kapott, vámszedőhelye és vára volt.
A 16. század első felében tizenöt falura kiterjedő uradalom központja.
A török hódoltság alatt részben magyar, részben délszláv lakosságú. Délszláv lakói részben talán az 1393 után a környékre menekült bolgárok leszármazottai voltak. Későbbi sokác lakosságának elődei valószínűleg a 17. század közepén költöztek ide Boszniából – Rékas a legkeletebbre fekvő sokác település. Római katolikus plébániája 1721-ben alakult.
1723-ban a katolikus, sokácok lakta Cath Rikass még a Béga déli oldalán feküdt, szemben a mai Rékas helyén található, valószínűleg ortodox lakosságú Rikass-sal. (A későbbi sokác falurészt magyarul Békás-nak hívták.)
1726-ban érkeztek első német telepesei, akiket még több hullám követett (1736, 1740-ben fekete-erdeiek, 1763-ban 42 család, 1766-ban néhányan Frankfurtból). A legjelentősebb betelepítés az utolsó volt 1786–87-ben, amikor száz német család költözött be Luxemburgból, Pfalzból, Hessenből, Frankfurtból, Trierből, Vesztfáliából, Elzászból és Lotaringiából.
A katolikus iskolában 1779-ben már két tanító oktatta valószínűleg mind a német, mind a sokác gyerekeket. Az iskola 1803-ban vált ketté német és sokác iskolára (utóbbiban kántortanító tanított).
1740-től kincstári ispánság (birtokigazgatóság) működött benne.
1805-ben heti- és három országos vásár tartására kapott engedélyt. Ugyanekkor, a Szeged–Nagyszeben postaút megépülésekor postaállomás létesült benne.
A Bánság demilitarizálása után Temes vármegyéhez tartozott.
1835-ben nyílt meg az első gyógyszertár.
1848-ban Fisser (Fischer) Istvánt választották országgyűlési képviselőjévé, aki Pesten belépett a Radical Pártba.
A rékasi sváb férfiak lövészegyletet alakítottak, és a császáriak oldalán harcoltak a szabadságharcban.
1871-től nagyközség, 1872-től járásszékhely. 1879-től vasút kötötte össze Temesvárral és Lugossal.
1884-től 1922-ig Temesrékasi Társaskör néven működött kaszinója, amely egyesítette német, szerb és magyar nyelvű polgárságát. A magyar állam kivágatta a határában fekvő, 2500 holdas kincstári erdőbirtokot, és arra 1899-ben száz római katolikus vallású magyar családot telepített. A telepes családok egyenként húsz holdnyi földet kaptak, azonos tervrajzú, nagy, cseréptetős házzal. A telepítvényt 1904-ben húsz öt holdas, ún. „munkástelek”-kel bővítették. A magyarok Békés megyéből, Pest megye északi részéről, Csanád, Szolnok megyéből és a Bánságból érkeztek. Ők terjesztették el a településen a kaszás aratást. Falurészüket magyarul Újfalu-nak, németül Ungarndorf-nak, románul később Satul Nou-nak hívták. Az állam magyar káplánt alkalmazott, hogy a német és sokác nagymise előtt a templomban magyar nyelvű énekes misét tartson és szentbeszédet mondjon.
1894-ben 150–200 munkást foglalkoztató téglagyára létesült. Ugyanekkor alakult meg az Első Temesrékási Takarékpénztár, három évre rá pedig a Rékási Járási Népbank. 1900-ban (magyar tannyelvű) állami iskolát állítottak.
1902-ben indult első hírlapja, Temesrekaser Zeitung címmel.
1910–12-ben helyi születésű középiskolások hozták létre az atlétikai egyletet.
1919. március 27. és június 20. között francia megszállás alatt állt. A magyar telepesek közül, miután még állami tulajdonban lévő parcelláikat a román államnak ismét teljes értékében kellett volna törleszteniük, az 1920-as években 140-en Dél, nyolcvanan Észak-Amerikába és hatvanan Magyarországra vándoroltak ki.
A svábok 1958–61 között kezdtek Németországba vándorolni, és már csak nagyon kevés német ajkú él a településen. A külön sokác iskola 1933-ban, a német iskolai tagozat 1989-ben szűnt meg.
A 2000-es évek elején indult újra az I–IV. osztályos, összevont magyar tagozat, amely azonban az évtized végére megszűnt.
1993 óta a római katolikus templomban román nyelven miséznek.
2003 óta határában golfpálya működik.
2004-ben kapott városi rangot.
1968-ban a Magyar Néprajzi Atlasz egyik gyűjtőpontja volt.

Gazdaság
1957-ben a sváb gazdák kisajátított szőlőbirtokainak a helyén megalakult az állami borgazdaság, amely később a Recatim nevet vette fel, a privatizálás után pedig Cramele Recaș néven működik. 750 hektáron gazdálkodik, és jelenleg is a város legfontosabb vállalata.
Fajtái:
- királyleányka, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, pinot gris.

Látnivalók
- Római katolikus temploma 1914–18-ban, Sándy Gyula tervei alapján épült.
- Helytörténeti múzeumát 2002-ben adták át.

Híres emberek

Rékas (Rickas) környéke 1769–72 körül

- Itt töltötte gyermekkorát Johann Nepomuk Preyer temesvári polgármester.
- Itt született 1858-ban Geml József temesvári polgármester.
- Itt született 1876-ban Tass Antal csillagász.
- Itt született 1877-ben Mihailich Győző építőmérnök.
- Itt született 1889-ben Szondy György ifjúsági író.
- Itt született 1892-ben Stitzl József orvos, sportoló, orvosi és sportszakíró.
- Itt született 1907-ben Pióker Ignác, a legismertebb magyar sztahanovista.
- Itt született 1908-ban Schwartz Elek labdarúgóedző, a holland válogatott és a Benfica edzője.
- Itt született 1930-ban Martha Kessler operaénekes.
- Itt született 1931-ben Ion Cojar színházi rendező.

Jegyzetek
- Jump up ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- Jump up ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Jump up ↑ Hegyi Klára: A török hódoltság várai és várkatonasága. 1. Budapest, 2007, 339–340. o.
- Jump up ↑ Lendl Adolf: Apró megfigyelések. A Természet 1903, 91. sz.
- Jump up ↑ Sulyok István: Az erdélyi magyar telepesek. In Sulyok István – Fritz László szerk.: Erdélyi magyar évkönyv. Kolozsvár, 1930, 233. o.
- Jump up ↑ Kiss Tamás - Kapitány Balázs: A magyar nyelvű oktatás helyzete Temes megyében (2012) PDF
- Jump up ↑ Anyanyelvek szerint.
- Jump up ↑ Nemzetiség szerint.
- Jump up ↑ www.recaswine.ro
- Jump up ↑ Veronica Andruseac: Recaș: o frântură de poveste cu oameni de azi și demult
- Jump up ↑ Uo.

Források
- Helytörténeti monográfia (németül)
- Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Budapest, 1908
- Josef Stitzl: Aus der Vergangenheit und Gegenwart der Grossgemeinde Rekasch. Temesvar, 1924
- Paládi-Kovács Attila: Az anyagi kultúra alakulása néhány dél-alföldi (bánsági) magyar faluban. Népi kultúra – népi társadalom VII. Bp., 1973
- A borvidék természetföldrajzi leírása (angolul)

További információk
- Commons
- A Wikimédia Commons tartalmaz Temesrékas témájú médiaállományokat.
- Fényképek a római katolikus templomról és orgonájáról, utóbbi leírásával (németül)
- Temes megye közigazgatása Temes megye címere
- Erdély
- Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Kategória:
- Temes megye települései

 

wikipédia
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.