Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Város a Sebes-Körös és a váradi dombság között

2016.04.30

TÁJAK ÉS VÁROSOK

Nagyvárad (románul Oradea, németül Großwardein, szlovákul Veµký Varadín, latinul Magnowaradinum, jiddisül גרויסווארדיין) a romániai Bihar megye székhelye, megyei jogú város a Partiumban, a Körösvidéken, a Sebes-Körös partján. Korábban Bihar vármegye központja volt. A település a régió legnagyobb városa. A lakosság 27%-a magyar.

Fekvése
A Sebes-Körös partjain és a váradi dombságok alatt fekvő városon át fut Románia legfontosabb útvonala, az E60-as út (Bécset a Fekete-tengerrel köti össze), amely összeköttetést nyújt Budapesttel (250 km), illetve több romániai várossal: Kolozsvár (152 km), Marosvásárhely (250 km), Brassó (400 km), Bukarest (595 km). A város a tervezett észak-erdélyi autópályától is csupán 15 km-re található.

Történelme
Neve a régi magyar várad (= kis vár) főnévből ered. A nagy előtag Kisvárdától különbözteti meg. Már a 11. században földvár állott itt. Monostorát I. (Szent) László király alapította. A mai vár helyén épült 1083 és 1095 között, és László ide telepítette a bihari püspökséget. 1095-ben ide temették a királyt, sírja 1192-től zarándokhely lett.
1241-ben a tatárok megostromolták, és nagy harc után április 15-én elfoglalták. A tatárdúlást Rogerius spalatói (Split) püspök, váradi főesperes Carmen Miserabile (Siralmas ének) című munkájában írja le. (Rogériusz nevét ma városrész viseli.)
1390. május 20-án a királyi pár: Mária és Zsigmond jelenlétében állították fel Szent László király aranyozott lovasszobrát a székesegyház elé. A szobrot a Kolozsvári-testvérek készítették Czudar János váradi püspök megrendelésére. Itt volt kanonok Janus Pannonius, püspök Vitéz János1445 és 1465 között, várkapitány Rhédey Ferenc és fia, aki erdélyi fejedelem lett. 1474-ben Ali szendrői bég serege fosztotta ki a várost, de a várat bevenni nem tudta. Ezután várát megerősítették.

Nagyvárad vára

1514-ben a parasztsereg hiába ostromolta. 1538-ban itt kötött békét I. Ferdinánd és Szapolyai János. 1556-ban János Zsigmond vezére, Varkoch Tamás ostromolta és bevette. Az ostrom során a város és a vár csaknem teljesen elpusztult. 1598-ban a török eredmény nélkül ostromolta. 1613. október 27-én a közelben ölték meg Báthory Gábor erdélyi fejedelmet. 1660. június 6-án itt halt meg a szászfenesi csatában halálos sebet kapott II. Rákóczi György fejedelem. Ez év július 14-én Ali pasa vette ostrom alá és augusztus 28-án elfoglalta.
1664-ben Rákóczi László megkísérelte Várad felszabadítását, 1689-ben Bádeni Lajos őrgróf ostromolta eredménytelenül. Közben 1685. október 15-én itt fogatta el a váradi pasa Thökölyt, akinek ezzel maradék tekintélye is elveszett, 1686. február 1-jén már hiába fogadta nagy pompával a pasa. 1692-ben Donatus Heissler császári lovassági tábornok szabadította fel a várost a töröktől.
Új székesegyháza 1752 és 1779 között épült. A vár ma is áll, igen leromlott állapotban van. A kommunista uralom évtizedeiben a román hatóságok mindent elkövettek annak érdekében, hogy a magyar múltra utaló emlékeket megsemmisítsék, meghamisítsák, illetve elrejtsék. Így lett az enyészet martalékává a vár is. A pusztulásra ítélt vár elé magas tömbházakat emeltek, hogy az érdeklődők és kíváncsi szemek elől elrejtsék.
A 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt, Ady Endre költő „Pece-parti Párizsnak” nevezte.

Népessége

- 1787-ben lakossága 9790 fő
- 1830-ban 18 091 fő
- 1850-ben 22 538 fő
- 1857-ben 22 443 fő
- 1869-ben 28 698 fő
- 1880-ban a város lakossága 31 324 fő, ebből 86,4% magyar anyanyelvű, 6,6% oláh azaz román, 4% német; hitfelekezet szerint 31,8% római katolikus, 27% református, 26,1% izraelita, 6,7% görög katolikus, 5,9% ortodox volt
- 1890-ben 38 557 fő, 88,8% magyar anyanyelvű, 6,6% román, 2,6% német; hitfelekezet szerint 31,2% római katolikus, 28,2% református, 26,2% izraelita, 6,5% görög katolikus, 5,8% ortodox volt
- 1900-ban 47 018 fő, a katonasággal együtt 50 177; ebből 91,3% (44 750 fő) magyar anyanyelvű, 5,1% (3335 fő) román, 2,4% (1404 fő) német
- 1910-ben 64 169 fő, 58 421 magyar (~91%) anyanyelvű, 3604 román, 1416 német, 279 szlovák és 159 lengyel volt
- 1941-ben 98 621 fő, ebből 90 715 magyar, 5104 román, 696 német, 110 szlovák, 1560 zsidó, 107 cigány, 2106 egyéb nemzetiségű
- 1956-ban 99 663 fő, ebből 59 072 magyar, 35 644 román, 344 német, 106 szlovák, 3610 zsidó, 4603 egyéb nemzetiségű
- 1966-ban 122 534 fő, ebből 62 955 magyar, 56 436 román, 518 német, 178 szlovák, 1463 zsidó, 2625 egyéb nemzetiségű
- 1977-ben 170 531 fő, ebből 75 125 magyar, 91 925 román, 618 német, 213 szlovák, 785 zsidó, 2863 egyéb nemzetiségű
- 1992-ben 222 741 fő, ebből 144 244 román, 74 225 magyar, 2137 cigány, 959 német és 1176 egyéb nemzetiségű
- 2002-ben, a 206 527 főből (az elő-falvakban élőkkel együtt) már csak 56 830 (27,5%) magyar, 145 295 (70,4%) román lakosa volt, valamint cigány: 2466 (1,2%), német: 566 (0,3%), szlovák: 477 (0,2%), zsidó: 172, ukrán: 76, bolgár: 25, orosz: 25, szerb: 17, cseh: 9, török: 9.

 

A másodszori Romániához csatolás utáni évtizedekben erőltetett románosítás zajlott le, ez jól követhető népszámlálásról népszámlálásra. Ó-Romániából tízezrével telepítettek ide román családokat, megbontva ily módon az addigi természetes nemzetiségi arányokat. Ennek eredményeként a magyarság mára kisebbségi jogaiért kell harcoljon saját szülőföldjén.

 

Nagyvárad területének jelenleg hatályos 30 városrészre való felosztását 2011-ben hagyta jóvá a városi tanács. Korábban a városrészek lehatárolása és megnevezései nem voltak pontosan definiálva, ezért történelmi és területi elemzések alapján a főépítészi iroda és a megyei kulturális és örökségvédelmi hivatal állította össze a javaslatot, amit az elnevezésekért felelős megyei bizottság is jóváhagyott.

 

A nagyváradi Állami színház
Nagyvárad. Sebes Körös a Szent László-híddal
Nagyváradi Székesegyház
Nagyváradi Székesegyház
Nagyváradi Székesegyház
Szent László a Székesegyházban

Híres emberek
Bővebben: Nagyvárad polgármestereinek listája
Bővebben: Híres nagyváradiak listája

Itt születtek
- Árvay Zsolt (1935. március 18.) kutató vegyészmérnök
- Báthory Gábor (1589. augusztus 5.) erdélyi fejedelem
- Báthory Zsigmond (1572. március 20.) erdélyi fejedelem
- Dayka Margit (1907. október 13.) Kossuth-díjas színművésznő
- Diósy Ödönné Brüll Adél (1872. szeptember 1.), Ady múzsája
- Fényes Szabolcs (1912. április 30.) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző
- Illés József újságíró
- Implon Irén újságíró, szerkesztő
- Komzsik István (1936. január 22.) magyar költő, színműíró.
- Lantos-Léderer Ferenc (1891. március 31.) újságíró, szerkesztő.
- Lőrinczy Jolán (1903. május 30.) háztartási szakíró.
- Lőrinczy Lajos (1902. augusztus 2.) erdélyi magyar újságíró, író, színi szerző.
- Muráti Lili (1914. július 22.) színművésznő
- Nagy Lajos (1897–1946) régész, művészettörténész, muzeológus, az MTA tagja
- Nagysándor József (1804. október 17.) honvéd tábornok, aradi vértanú
- Osvát Ernő (1876. április 7.) a Nyugat folyóirat szerkesztője
- Pázmány Péter (1570. október 4.) esztergomi érsek
- Rhédey Ferenc gróf (1610) erdélyi fejedelem
- ifj. Rimanóczy Kálmán (1870. május 1.) építész
- Ritoók Zsigmond (1870. január 5.) belgyógyász
- Straub F. Brunó (1914. január 5.) politikus, akadémikus
- Szigligeti Ede (1814. március 8.) színműíró
- Szilágyi Dezső (1840. április 1.) jogász, politikus
- Teleki Mihály gróf (1634) erdélyi kancellár
- Tisza Kálmán (1830. december 16.) miniszterelnök
- Hubay Miklós (1918. április 3.) drámairó
- Rózsa György (1922. október 13.) az MTA Könyvtára főigazgatója és első önálló házának életrehívója
- Knézy Jenő (1944. augusztus 19.) sportriporter, sportújságíró, sportkommentátor
- Király Ernő (1945. szeptember 5.) jogász, jogszociológus.
-Csatlós Attila Zsolt (1988. március 15.) labdarúgó-játékvezető
- Tolvai Renáta (1991. április 3.) énekesnő

 

Itt éltek
- Itt volt püspök esztergomi érsekké kinevezéséig Vitéz János (1445-1465).
- Itt volt kanonok Janus Pannonius, aki itt alkotta Búcsú Váradtól címmel az első, magyar földön született humanista remekművet.
- Az 1760-as évek elején itt alkotott Michael Haydn (1732–1806) zeneszerző, Joseph Haydn fivére.
- Itt élt és alkotott Mezey Lajos (1820–1880) festő és fényképész, Szinyei Merse Pál első mestere.
- Néhány évig itt élt Báró Bémer László (1784–1862) megyés püspök. A dualizmus korában - 1887-ben - Nagyvárad központjában teret is neveztek el.
- Itt végezte jogi tanulmányait Szacsvay Imre, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, az 1848-49-es szabadságharc egyik kiemelkedő alakja volt. A mártírhalált szenvedett nemzeti hős Körös-parti bronzszobrát - melyet Margó Ede készített - 1907. március 15-én avatták fel. A szobor felirata:' Csak egy tollvonás volt a bűne.' 1848-ban Váradolaszinak és Újvárosnak volt országgyűlési képviselője, és mint a függetlenségi nyilatkozat szövegezőjét és aláíróját 1849-ben őt is kivégezték. Érdekesség, hogy a debreceni Kossuth-szobor talapzatán szintén megtaláljuk Szacsvay Imre alakját, mely hasonlóképpen Margó Ede alkotása.
A szobrot 1937. júniusában lebontották, mert hire ment, miszerint a román hatóságok végleg el akarják tüntetni azt. A szobor csak azért kerülte el a vandál pusztítást, mert még időben, szakszerűen bontották el, és a váradi múzeumban raktározták. A bécsi döntést követően 1942-ben ismét az eredeti helyére állították vissza, ma is ott áll.
A Premontrei Főgimnáziumban harminchárom évig tanított matematikát és fizikát Károly Iréneusz József (1854. március 6. – 1929. március 13.) fizikus, tanár, városatya, premontrei kanonok, a drótnélküli távíró egyik feltalálója, Nagyvárad egyik legkiemelkedőbb tudósa.
1900 januárjától 1903 októberéig itt élt és alkotott Ady Endre költő.
- Itt tanított 1908 és 1911 között Juhász Gyula költő. 1943. március 7-én emléktáblát avattak tiszteletére a Pázmány Péter Premontrei Főgimnázium (ma Mihai Eminescu Főgimnázium) épületében.
- Az első világháború alatt fotóműtermet üzemeltetett a városban Miklós Jutka, A Holnap című antológia egyetlen női alkotója.
- A Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskolában tanult Kalmár Pál dalénekes, a Szomorú vasárnap első előadója.
- 1949 és 1961 között a Nagyváradi Állami Színházban játszott Kovács Apollónia népdalénekesnő, színésznő, majd pályáját Magyarországon folytatta.
- Horváth Imre (1906 - 1993), költő, itt is halt meg.

Templomok
Bővebben: Nagyvárad templomai

A nagyváradi zsidóság
Magyar sajátosság, hogy a zsidók eleinte nem a városokban, hanem a földesurak oltalma alatt telepedtek meg. Királyi városokban kevés zsidó lakott, a bányavárosokba egyáltalán nem engedték be őket. Csak a 19. század közepén jelentek meg itt nagyobb számban. Nagyvárad későbbi Váralja kerülete eleinte külön „zsidó város” volt.
A két világháború között Nagyvárad húszezer izraelitája valamennyi vallási irányzatot képviselte. A helybéli zsidóság alig egynegyedét felölelő neológ hitközség élén a nagy tudású Kecskeméti Lipót állt, aki magyarság iránti hűségével tűnt ki. A román hatóságok által bezáratott állami főreáliskolai tanári karból és diákságból 1929 őszén létrehozta a zsidó gimnáziumot. Ez öt évig magyar tannyelvvel működött, ekkor megvonták nyilvánossági jogát, így kénytelenek voltak áttérni román tannyelvre. Kecskeméti gyűjtésének köszönhetően az épületet emelettel bővítették ki, így újból nyilvánossági jogot kaptak. Az intézet 1930-ban felvette jótevője nevét: Kecskeméti Lipót Izraelita Líceum.
Az ortodox hitközség hívta meg Fuchs Benjámint apja helyébe. Ő klasszikus német nyelven prédikált, de magyar műveltséggel is rendelkezett. Az ortodoxia felvilágosultabb szárnyát képviselte. Mellette az I. világháború forgatagából 1915-ben ide menekült wizsnici rebbe, Jiszráel Hager is Váradon tevékenykedett haszid udvartartással. Mindhárom vezető 1936-ban gyors egymásutánban elhalálozott. Egyiknek sem akadt méltó utóda. A zsidó kórház tovább működött, 1926-ban szülészettel bővült, 1929-ben épületét megnagyobbították.

Nagyvárad történelmi városrészei

Forgalmas utcarészlet a Szent László templommal

Várad régen közigazgatásilag négy városból állt: Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velence. (Elnevezésük eredete szempontjából Újváros és Váralja beszélő neveket visel, Olaszi és Velence pedig a 12. század folyamán az ott nagy számban megtelepedett vallon lakosság után kapta nevét.) Mind a négy városnak külön közigazgatási hatósága és külön földesura volt. Például Várad-Újvároson a földesúri hatóság jogait a káptalan, Várad-Olasziban pedig a magyar királyi kamarai kincstár gyakorolta.

A forrásokban már a 13. század folyamán említett települések lényegében előzőleg is egy várost alkottak, de a török kiűzése után erőszakkal szétszakították őket. Hogy e helyzetet megszüntessék (és a választókerületeket megállapítsák), a „négy Várad” közössége 1848 áprilisában kérelemmel fordult a népképviseleti országgyűléshez, amelyben „kérik magukat elöbbeni egységükbe s a megyei hatóságoktól független önállásukba
visszahelyeztetni”
. Ekkorra tehető hazánk többi, úgynevezett központi városának egyesülése is. Nagyvárad összevonását jogilag mégis sokáig nem sikerült elismertetni, végül az 1872-ben létrejövő korszerű közigazgatási rendszer tett pontot az ügyre.

Nagyvárad sajtótörténete
1862 szeptemberében jelent meg az első, modern értelemben vett nagyváradi újság, a Bihar. A lap 1863. október 30-án megszűnt, majd 1867–1884 között újra megjelent. A lap tulajdonosa Hügel Ottó, szerkesztője Győrffy Gyula volt. A hivatásos nagyváradi újságírás kezdete az 1868-ban indult Nagyváradi Lapokhoz fűződik. Hügel Ottó adta ki, Sipos Ádám szerkesztésében. 1870-ben megszűnt. Még ebben a évben, július 3-án megjelent a Nagyvárad című napilap első száma. Hügel Ottó ebben is közreműködött, főszerkesztőként. A lap szerkesztését 1891-ben Iványi Ödön (1854–1893) újságíró vette át.
1871 júniusa és decembere között jelent meg a Biharmegyei Közlöny. 1874. június 17-én megjelent a Szabadság című napilap. Tulajdonosa és kiadója Laszky Ármin, első szerkesztője Dus László volt. 1895 szeptembere és 1896 májusa között Nagyváradon tartózkodott és ennél a lapnál újságíróskodott Krúdy Gyula, 1900. január 1-jén pedig Ady Endre érkezett Debrecenből és ő is a lapnál dolgozott, 1903 októberéig.
1880-ban napvilágot látott a Biharmegyei Lapok, de csak néhány lapszámig jutott el. 1892-ben jelent meg Nagyváradon a Kataszteri Közlöny, az első magyar földmérési folyóirat. 1895-ben pedig a Tiszántúl című napilap, ami 1898-ban kéthetente, majd hetente megjelenő lapból napilappá vált, és a korszak legjobb katolikus sajtójának színvonalára emelkedett.
1898 őszén Fehér Dezső lemondott a Nagyvárad főszerkesztőségéről, és pár nap múlva, /b>1898. október elsején új lapot adott ki, a Nagyváradi Naplót. A lap liberalizmus felé mutató hangját Lovassy Andor szerkesztő teszi következetessé. Várad tekintélyes számú zsidósága – a gazdasági erőt képviselő vállalkozói réteg - hamar magáénak tekintette az új kiadványt, elfogadta és igényelte is a szerkesztőség enyhén radikális tónusát, az egyházellenes pozíciót se kifogásolta, lelkiismeretes olvasója, előfizetője lett a Nagyváradi Naplónak. 1901. december 10-től Ady Endre ide jött át a Szabadságtól segédszerkesztőnek. A lap utolsó száma 1934. január 4-én jelent meg. Sosem kötött kompromisszumot a román hatalommal, mégis 15 esztendeig állta a Trianon utáni megváltozott helyzetben a sarat s szolgálta olvasóit.
Egyéb említésre méltó lapok és első megjelenési évük: Színházi Újság (1900), Nagyváradi Magyar Színpad (1901, rövid ideig élt), Nagyváradi Színpad (1902), Nagyváradi Friss Újság (1902).
Említésre méltó egykori nagyváradi publicisták: Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, Márkus László, Hlatky Endre, Fehér Dezső, Hegedűs Nándor, Várady Zsigmond.
A nagyváradi redakciók egyszersmind az új magyar irodalomnak is műhelyei voltak, korábban Iványi Ödön és Thury Zoltán, később Ady Endre, Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Nagy Endre, Somlyó Zoltán neve minősítette a város irodalmi életét.

A magyar sajtó Trianon után
Az 1919. június 22
-én indult váradi lap, a Tavasz, Nagyvárad első irodalmi folyóirata indult a Trianon utáni városban elsőként. Alig három napra rá, június 25-én, másik irodalmi lap is megjelent, a Magyar Szó, ezt Tabéry Géza adta ki.
Az impériumváltás csaknem megfojtotta a kisebbségi újságírást. A cenzúra miatt gyakran jelentek meg fehér foltok, sőt fehér oldalak is a lapban. Új közlési módot kell tanulni, a cenzúrát kijátszót. A szakma gyakorlását biztosító jogok megszűntek a magyar nyelven írók számára. Sok lap hamar eltűnt, mégsem maradt lap nélkül Várad.
AzÚj Nagyvárad helyét 1919 decemberében a Nagyváradi Estilap vette át. 1931-ig megjelent a bulvárlapként számon tartott Nagyváradi Friss Újság is. Helyette alapították 1932-ben az Erdélyi Magyarságot. 1929 és 1932 között jelent meg a Magyar Szó irodalmi, művészeti és társadalmi lap. Szerkesztői 1933-ban az Erdélyi Magyar Szó című lapot, majd helyette 1933-tól 1935-ig a Magyar Hírlapot szerkesztették.
A legjelentősebb napilap az 1932-ben megjelent Erdélyi Lapok
volt, melynek kiadója Erdélyi Néplap címen 1934 és 1940 között „egylejes lapot” is nyom. 1929-ben néhányszor megjelent az illegális Kommunista Párt lapja, az Alkalmazott is. 1938-tól 1941 június végéig a Bihari Hírlap hetent jelent meg.
Számottevő a nehézségek ellenére megjelenő, majd eltűnő lapok (köztük a román-magyar nyelven megjelenők) és periodikák száma Trianontól a II. világháború végéig. Dr. Indig Ottó tanulmányából idézünk:„A jelzett alig több mint negyed évszázadnyi korszakban Váradnak összesen 81 újsága, napi- vagy hetilapja, kéthetenként avagy havonta megjelenő sajtókiadványa volt" ! Gyakoriak voltak az új lapalapítások, és csaknem hasonló gyakoriságúak a megszűnések. Sok kezdeményezés élettartama csak egy mutatványszámra korlátozódott (!), más kísérletek egy-két hónapig húzódtak, s annak, amelyik egy-két évet is kibírt, esélye volt a hosszabb fennmaradásra is. A legtöbb új lapot 1933-ban hozták létre (13), majd 1929 (9) és 1931 (8) volt sajtótekintetben a legjobb év. Akadtak olyan esztendők is, amikor egyetlen új lapot sem indítottak Váradon. Ilyen volt 1925, 1937, 1939 és 1940. Csak egyetlen lapindítás történt 1919, 1922, 1926, 1928, 1935, 1936, 1938-ban. 1930-ban és 1932-ben öt-öt újságot, 1921-ben hatot, 1920-ban hetet indítottak Váradon.
Érdekes és szinte érthetetlen, hogy a bécsi döntés után mindössze három új magyar lap kezdte meg működését A Holnap városában, de még olyanok is megszűntek, amelyek korábban gyökeret eresztettek Várad sajtótalajában”, köztük az 1870 óta prosperáló Nagyvárad című napilap 1944-ben szűnt meg.

Közlekedés
A városnak négy vasútállomása van: Központi pályaudvar, Keleti (Velencei) pályaudvar, Nyugati (Őssi) pályaudvar, Biharpüspöki pályaudvar, ez utóbbi egyben határátkelő is. A város szélén, az Arad felé vezető út mellett található a Nagyváradi repülőtér.

Tömegközlekedés
Bővebben: Nagyvárad tömegközlekedése

Nagyváradon 1906. április 5-én indult be a villamosközlekedés. Ezidőtájt jelentek meg az első villamos mozdonyok is. Nagy István nagyváradi tanár gyermekkora óta megszállottja a Nagyváradon valaha közlekedett ilyen járműveknek A tömegközlekedési hálózatot a helyi közlekedési vállalat irányítja. Öt villamos- (piros 1-es és 3-as, fekete 1-es és 3-as, illetve 2-es) és az utóbbi két év hálózatbővítései után már 17 városi autóbuszvonal (10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 16 (Metro), 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26) és egy nemzetközi vonal (Nagyvárad-Szőlős végállomás-Biharkeresztes vasútállomás) van.

Nagyvárad vasúttörténete
Nagyvárad bekapcsolása a vasúthálózatba már Széchenyi István javaslatában szerepel, és később is több terv született az Alföld és Erdély határán található város hálózatba kapcsolására, mely fekvése miatt mindig is fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont volt.

Siemens Desiro vonat a nagyváradi állomáson

1858. április 24-én adták át a Nagyvárad-Püspökladány vasútvonalat, s ezzel a város bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe. A vonalat a Tiszavidéki Vasúttársaság építette.1870. szeptember 7-én avatták fel a Nagyvárad–Kolozsvár közötti 152 km hosszú vasúti pályát, mely biztosította a régóta várt kapcsolatot Erdély felé. Az építkezést sorozatos pénzügyi gondok és botrányok kísérték, a befejezés is sokat csúszott. A vonalat a Magyar Keleti Vasút építtette, azonban hamarosan a magyar állam tulajdonába került.
1871-ben Nagyvárad vált az Alföld–Fiumei Vasút kiinduló állomásává. Az Alföld–Fiumei Vasúttársaság (AFVT) 393 km hosszú Nagyvárad–Eszék–Villány vonala abból a célból épült, hogy az Alföld terményeit Budapest érintése nélkül, közvetlenül lehessen a fiumei kikötőbe szállítani. Az 1869 és 1871 között hat részletben üzembe helyezett vasútvonal utolsó szakaszaként 1871. szeptember 14-én nyílt meg a Nagyvárad–Csaba (ma: Békéscsaba) közötti vonal 87 km hosszban. A vonalat a trianoni határ kettévágta, így egy több mint 50 km-es szakasza esik a mai Románia területére Nagyvárad–Nagyszalonta–Kötegyán között.
/b>1882. augusztus 28. Megnyílt Magyarország első közúti vasútja Nagyváradon, melyet 1896. június 27-ig kizárólag teherszállításra használnak.
1885. május 14. Megnyílt a Nagyvárad–Belényes–Vaskohi HÉV Váradvelence–Püspökfürdő közötti vonala. Hossza: 2 km.
1886. június 16. Megnyílt a Nagyvárad–Belényes–Vaskohi HÉV Rontó–Drágcséke közötti vonala. Hossza: 25 km.
1887. augusztus 19. Megnyílt a Nagyvárad–Belényes–Vaskohi HÉV Drágcséke–Belényes közötti vonala. Hossza: 54 km.
1887. november 14. Megnyílt a Nagyvárad–Belényes–Vaskohi HÉV Belényes–Vaskoh (hossza: 27 km) és Szombatság–Rogoz–Dobrest (hossza: 10 km) közötti vonala.
1887-ben a Bihari HÉV építette a Nagyvárad (Őssipuszta)–Körösszeg–Körösnagyharsány–Kótpuszta vasutat. Sorsát Trianon pecsételte meg, nyomvonala – néhol még a rozsdásodó vágányok is – a határ magyar oldalán megszemlélhető. Magyarországra eső szakasza a Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonal része.
1911. január 28-án
nyílt meg a Debrecen–Nagyváradi HÉV Debrecen–Nagykereki–Nagyvárad vonala. A vasutat kettémetszette a trianoni határ, így a magyar oldalon csak Nagykerekiig járnak a vonatok, a pálya folytatását Nagyváradig fölszedték.
1883-ban Nagyvárad állomáson a vágányok hossza meghaladta a 17,7 km-t, két átmenő fővágánya, 5 megelőző-, 14 kezelő-, 17 csonka vágánya és hatvágányos vontatási telepe volt. A vágányokat 96 kitérő és két fordítókorong kapcsolta össze. A felvételi épületen kívül két nagy áruraktár, egy gabonaszín, 18 állásos mozdonyszín és több kisebb épület segítette az üzemvitelt.
A Tiszavidéki Vasút teljes vonalhálózatát, beleértve a nagyváradi és aradi csatlakozó állomásokat is, 1880. január 1-jével az ugyanez évi XXXVIII. törvénycikk alapján államosította a magyar kormány. A Tiszavidéki Vasút 1858-ban megnyílt nagyváradi vonalszakaszán Biharpüspöki, az aradin Kürtös állomáson volt a Tiszavidéki Vasútnak szép felvételi állomásépülete. A TVV felvételi épületeinek tervcsaládjából a legnagyobb (városi) épületalakzatot építették fel Aradon és Nagyváradon. Mindegyik előtt a TVV fából ácsolt, három vágányt fedő facsarnoka is állt. A 19.–20. század fordulóján, amikor a MÁV minden magyar városban új, a városi középületek sorába jól illő, reprezentatív, a historizmus stílusarchitektúrájában fogant új állomásépületet telepített, akkor Nagyváradon viszont helyi építész közreműködésével a régi állomásépületet építették át. Nagyváradon az épület ugyanúgy a reneszánsz architektúrát tükrözi, mégis eltérő jellegű, mint azt a MÁV saját tervezésű alkotásainál ismerjük. Az 1980-as években az állomás fedett peronjának öntöttvasból keszült eredeti tartószerkezetét és -oszlopait kicserélték jellegtelen hegesztett tartókra; az ok nyilvánvaló volt: túlságosan zavaró volt látni valamennyi elemen a rajtuk „éktelenkedő” Budapest feliratot, ugyanis ott készültek ezek a mesterdarabok. Ekkor tüntették el a peron felőli homlokzaton addig megbújt, a falba eredetileg bedolgozott öntöttvaskorongot, melynek felirata: Nagyvárad Magyar Császári és Királyi Város.

Építészeti remekek, műemlékek

A magyar római-katolikus püspöki palota. Visszaszolgáltatásához több mint 15 évre volt szükség
A Fekete Sas Palota

Vár.

Az 1241-es tatárjáráskor Várad teljesen elpusztult. A várat e tragikus eseményt követően Vincze püspök állította helyre. 1570-1596 között épült Várad új vára az olasz késő reneszánsz szellemében. 1613-1629 között, Bethlen Gábor korában Várad várának új építési szakasza kezdődik, 1618-ban a vár megerősítéséhez a templom köveit is felhasználják.
Magyar római katolikus püspöki (barokk) palota. Építését Patachich Ádám püspöksége alatt, 1761-ben kezdték el, 1777-ben fejezték be. Tervezője Hillebrandt, kivitelezője Neumann. Főbejáratával szemben található a Tóth István által készített Szent László bronzszobor, amelyet Schlauch Lőrinc bíboros szentelt fel 1893. szeptember 10-én. A szobor, az őt körülvevő négy oroszlánnal együtt eredetileg a város főterén állott, ahonnan a román uralom beálltával el kellett menekíteni.
Római katolikus székesegyház, Erdély és Románia legnagyobb barokk temploma.
Kanonok-sor. Klasszicista beütésű barokk stílusban épült 1760-1875 között.
Fekete Sas palota, 1907-1909 között épült Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján, Sztarill Ferenc
kivitelezésében. A szálloda 1908. november 1-jén nyílt meg. A palota helyén állott a Sas fogadó, melynek termében 1798. augusztus 26-án tartották az első magyar hivatásos színielőadást. E jeles eseményt egy, az egykori Sas fogadó faláról lekerült és a palota Kossuth utca felőli erkélyén elhelyezett márványtábla is megörökítette, amelyet az épület 1980-as években történt felújításakor eltüntettek és azóta sem került elő. Szövege: „E városban ez epületben a színpadról elhangzott első magyar szó emlékére, 1798. augusztus 26-1898. augusztus 26. Hálás kegyelettel az utókor iránt, a Szigligeti-Társaság kezdeményezésére Nagyvárad város közönsége.”

Városháza.
Állami Színház
(eredetileg Szigligeti Ede nevét viselte), 1899-1900 között Ferdinand Fellner és Hermann Helmer osztrák műépítészek tervei alapján Rimanóczy Kálmán, Guttman József és Rendes Vilmos nagyváradi építészek építették. Előtte Szigligeti Ede mellszobra, Margó Ede alkotása, melyet 1912-ben állítottak a színház elé. A szobrot 1923 nyarán a román hatóság a Schlauch-kertbe száműzte, helyére Mária román királyné szobrát állították, és csak 1940-ben került vissza eredeti helyére. 1948 őszén mint Nagyváradi Állami Magyar Színház kezdi el első évadát. 1955. november 26-tól román tagozat is működik az egykori magyar színház épületében.
Apolló palota (Fő, ma Republicii utca 12. szám), 1912-1914 között építették, elsőként ebbe az épületbe vezették be a központi fűtést 1913 novemberében. Érdemes a bérház kapuján bemenni, csodálatos egykori -igaz, ma már nem működó – felvonót láthatunk.
Stern palota. Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján épült a Vágó fivérek irányítása alatt, 1908-1909 között.
Pénzügyi palota. Az eklektikus építészet jellegzetes alkotása 1895-ben épült.

Ady Endre Múzeum elölről

Igazságügyi palota
Nemzeti (volt Osztrák-Magyar) Bank épülete
Ullmann palota (1913), Löbl Ferenc tervei alapján.
Moskovits palota.
Görög katolikus püspöki palota. Ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján épült 1903-ban.
Ady Endre emlékmúzeum. 1955-ben nyílt meg, igazgatója Tabéry Géza író volt.
A várost gyönyörű barokk épületek gazdagítják.
A szecesszió jegyében született épületek híresek.

Parkok
December 1. park (az egykori Széna tér helyén található), itt áll 1959-től a román katona szobra.
Petőfi Sándor park (az egykori Schlauch-kert, a római katolikus püspöki palota közvetlen szomszédságában, a kommunista érát követően itt kapott helyet Petőfi Sándor, József Attila és Bethlen Gábor fejedelem szobra.
az egykori Rhédey-kert, ma Bălcescu park; a jelentős kiterjedésű területet gróf Rhédey Lajos, Bihar vármegye egykori főispánja adományozta a városnak, része a jelenlegi állatkert területe is; a "hálás" utókor az állatkert területén található Rhédey kápolnát, ahol a mecénás gróf és felesége nyugszanak hosszú évekig istállóként használta, jelenleg - felújítva - Nagyvárad egyik nevezetessége, érdemes felkeresni)
Bunyitay liget (a kommunista érában Munkásliget, most Bratianu park)
Magnólia park, a város Rogériusz negyedében


Jegyzetek
Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
http://hbml.archivportal.hu/data/files/144702285.pdf
http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1480.html
a b Kulcsár A. Sándor
dr. Fleisz János nyomán
www.eminescu.rdsor.ro/istvan/fo.htm
A Polgármesteri Hivatal hivatalos honlapja alapján

Irodalom
Borovszky Samu:Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad, 1901

Külső hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvárad témájú médiaállományokat.
Nagyvárad hivatalos honlapja
Nagyvárad gyűjtőportálja
Oradea & Bihor
Nagyvárad magyar nyelvű honlapja
Nagyvárad adatlapja az Erdélyi Magyar Adatbankban
Nagyváradi műemlékek a Romániai magyar lexikonban
www.nagyvarad.tk Nagyvárad képekben
Nagyváradi villamos
http://nagyvarad-utcai.hupont.hu/

Bihar megye városai
Belényes · Diófás · Élesd · Érmihályfalva · Margitta · Nagyszalonta · Nagyvárad · Székelyhíd · Vaskoh · Vaskohsziklás
A Körösök mentén fekvő települések
Fehér-Körös
Zdrápc  Kristyor  Gurabárza  Brád  Cerecel  Körösbánya  Ribice  Riska  Karasztó  Prihidest  Alváca  Baszarabásza  Brotuna  Olcs  Ocsiszor  Körösivánd  Martfalva  Tiszafalva  Sövényes  Halmágycsúcs  Talács  Acsuca  Peleskefalva  Rosztócs  Gurahonc  Jószáshely  Buntafalva  Holdmézes  Décse  Rékes  Kakaró  Berindia  Buttyin  Govosdia  Barza  Áldófalva  Körösvajda  Repszeg  Monyoró  Bokszeg  Borossebes  Borosjenő  Sikula  Köröscsente  Kisjenő  Gyulavarsánd  Gyulavári  Gyula
Fekete-Körös
Vakohszeleste  Lehecsény  Kerpenyéd  Vaskoh  Susd  Biharlonka  Vaskohsziklás  Gyegyesény  Petrelény  Rény  Kisszedres  Balalény  Panatasesd  Tatárfalva  Dragánfalva  Köröstárkány  Kisnyégerfalva  Belényes  Várasfenes  Körösjánosfalva  Belényessonkolyos  Belényesújlak  Borz  Sólyom  Belényesörvényes  Belényesszentmiklós  Tenkeszéplak  Feketekápolna  Rohány  Gyanta  Tenke  Feketetót  Feketebátor  Talpas  Tamáshida  Keményfok  Nagyzerind  Feketegyarmat  Ant  Sarkad
Sebes-Körös
Körösfő  Sárvásár  Bánffyhunyad  Sebesvár  Kissebes  Csucsa  Körösfeketetó  Királyhágó  Remetelórév  Barátka  Körösbánlaka  Vársonkolyos  Rév  Köröstopa  Körösgégény  Kiskakucs  Kisősi  Tőtös  Tinód  Élesd  Alsólugos  Keszteg  Cécke  Örvénd  Mezőtelki  Pósalaka  Mezőtelegd  Pusztaújlak  Mezőszabolcs  Köröskisjenő  Fugyi  Fugyivásárhely  Nagyvárad  Biharszentandrás  Biharszentjános  Körösgyéres  Köröstarján  Vizesgyán  Körösszeg  Körösnagyharsány  Körösszakál  Körösújfalu  Újiráz  Körösladány
Kettős-Körös
Doboz  Békés  Köröstarcsa
Hármas-Körös
Gyomaendrőd  Szarvas  Békésszentandrás  Öcsöd  Kunszentmárton  Szelevény  Csongrád

Erdély-portál  összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Kategóriák:
Bihar megye települései
Románia városai
Nagyvárad
Magyarország elcsatolt megyeszékhelyei

 

wikipédia
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.