Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VERSEK, MINDENKINEK - Steel - Anyám sohasem

2016.08.13

VERSEK, MINDENKINEK

 

Steel

Anyám sohasem

Anyámnak nem voltak hangos könnyei,
panaszra nem harsányodott szája,
bár éles sziklákat vitt a háta.
Isten ma talán a kezét tördeli,

de nem könnyíthetett terhein, tudom.
Anyám keze nem nyúlt elvárással,
mindig csak tiszta és halk adással,
Ő maga volt a hajnal az éjúton.

Anyám sohasem ütött, sebzett szóval,
az emberben embert tudott látni,
és egyenes derékkal azok közt járni,
kik marták gyermeklelkét sóval.

Anyám sosem okozott ostorfájdalmat,
szándéka olyan volt, akár az első hó.
Felhőtenyerén most az angyaloknak jó,
elcsókolja homlokukról az árnyakat.

Hárfahang szívverése, csillagok csönd-dala,
szeme mint magzatnak tekintete: fényt áraszt,
így nyújt sorsom vakfoltjainak támaszt,
s csak én sírok, amiért nem vár már haza.
 
poet

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.