Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VERSEK, MINDENKINEK - Vörös Judit - Július

2016.07.01

VERSEK, MINDENKINEK

Vörös Judit
Július
Mint sárga tenger,
ring a búzatábla,
dajkálja gyermekét,
éltető kalászát.
Tudja, hogy elveszti,
csak azért nevelte,
nem hallani mégsem
fájdalmas panaszát.
Nap fénye érlelte,
szellő simogatta,
ők lettek Földanya
legdrágább kincsei,
ha jön az aratás
kíméletlen napja,
akkor peregnek majd
búzaszem-könnyei.
>
poet
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.